Márton Áron emlékezete – “…küldnek fiút egy szelídet…” (3.)

Tartalom

Márton Áron emlékezete – Két jó barát, a két Áron

Augusztus az Ő születési hónapja. Minden év augusztus 28-án Csíkszentdomokos ünneplőbe öltözik. Nem csupán a testüket öltöztetik ünneplőbe, hanem a lelküket is. Mert így emlékeznek Márton Áronra a közülük kivált EMBERKATEDRÁLISRA.

Néhány gondolat Tamási Áronnal kötött barátsága történetéről:

Tamási Áronról 2010-ben készítettünk könyvet, s a gyűjtőmunka közben örömmel szembesültünk a két Áron barátságával. Márton Áron és a nála egy évvel fiatalabb Tamási Áron még a régi Magyarország szülöttei voltak, fiatal felnőttkorukig a történelmi Magyarország polgáraiként éltek, de mindketten a kisebbségi sorsban teljesedtek naggyá.

Az Áron jeles név, a bibliai Áron a zsidó nép első főpapja volt és Mózes testvére. Mózes nem volt a szavak embere, Isten ezért rendelte mellé Áront, hogy legyen a szószólója. Áronnak lenni annyi, mint a szó emberévé válni. Bizony mindkét székely Áron a szó embere volt. Márton Áronban egyesült az ároni és a mózesi szerep: „Nem csak Áronunk, Mózesünk is volt Ő.” (Kányádi Sándor)

Tamási Áron vallotta, hogy a nemzet ereje az Istenhitben és a magyar nyelvben gyökeredzik: „… hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett …, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt…”

A két székely Áron baráti kapcsolatban állt egymással. Egy régi történet szól barátságuk mellett, de lelkialkatuk különbözőségéről is tanúskodik. A püspök Áron meghívta az író Áront vacsorára, egy pénteki napon. Tamási betért egy vendéglőbe, flekkent rendelt, majd jóllakva beállított püspök barátjához. Hozták is a vacsorát, a puliszkát meg a tejet. Ketten együtt – állva – elmondták az asztali áldást, majd leültek, de Tamási Áron hozzá sem nyúlt a puliszkához. Püspök barátjának kérdésére válaszolta, hogy köszöni, de ő már vacsorázott. Erre Márton Áron értetlenkedett: „Én téged vacsorázni hívtalak, miért vacsoráztál máshol?” Tamási így válaszolt: „A telefonálás után rájöttem, hogy péntek van, és tudtam, hogy itt puliszka meg tej lesz a vacsora, ezért idejövet jól béflekkeneztem.” A püspök döbbenten csak ennyit szólt: „ma péntek van”. Tamási bátran válaszolta: „Azért van nékem püspök barátom, hogy helyettem ezt leimádkozza.” Márton Áron elhűlve felelte: „Tudod Áron, ha az Isten is székely volna…”

Tamási Áron első iskolája felújítva, az író szobrával - Farkaslaka — Tamási Áron első iskolája felújítva, az író szobrával – Farkaslaka

A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án visszacsatolta Magyarországhoz Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Kolozsvárra szeptember 11-én vonultak be a magyar csapatok. Tamási Áron kolozsvári lakosként automatikusan Magyarországhoz került, Márton Áron pedig tudatosan román területen maradt, noha hívei többsége a Magyarországhoz visszakerült területen élt. A püspök 1940. szeptember 29-én – a romániai Gyulafehérvárról – megjelent a már magyar fennhatóság alatt lévő Kolozsváron, és a Szent Mihály napi búcsúmisén szólt az anyaországhoz visszatért észak-erdélyi magyarokhoz. Szavai nem tükröztek euforikus hangulatot. Féltette a kisebbségi sorsban összekovácsolódott közösséget, melynek érdekében éppen ő tette a legtöbbet, és óvta őket az individualizmus kísértésétől: „Ne higgyétek, hogy most akkor boldogultok, ha mindenki külön fut a saját célja felé”. Áron püspök tehát aggodalmát fejezte ki, hogy az anyaországhoz visszatérve az erdélyi magyar, társai kezét elengedve, elkezd saját céljai, egyéni érdekei felé futni. Tamási Áron pedig a budapesti rádió kolozsvári megjelenésével kapcsolatban nyilatkozta, hogy „a középosztály egymás között állások és címek miatt marakodott és ebben a ’nemzeti’ harcában egységessé vált a korábbi magyar középosztállyal. A szellem, amelynek jegyében ez történt, bizonyára nem nevezhető erdélyi szellemnek.” Az író Áron szerint tehát – az anyaországi szellemhez igazodva – az úgynevezett középosztálynál a karrierista marakodás sajnos már meg is történt.

Tamási 1944-es Budapestre költözése után a két Áron földrajzilag távol került egymástól, de a szellemi párhuzam megmaradt közöttük.