Tartalom
- Tulln városától kelet felé hajózunk a Duna bal partján (aktuális oldal)
- Herkulesfürdő
- A Retyezát hegység
- Dák várak a Déli-Kárpátokban
- A Hátszegi-medence
- Transalpin – Király útja
Tulln városától kelet felé hajózunk a Duna bal partján
A Déli-Kárpátok első kötetének virtuális fotókiállítása
A Kárpát-medencét ajándékba kaptuk a természettől, honfoglaló őseink segítségével vált hazánkká. Elég ránéznünk a domborzati térképre, hogy megbizonyosodjunk: igen, ez a változatos táj az otthonunk. A Kárpátok koronája csipkézte egykor országunk déli és keleti határvidékét, a magas hegyek ormain ősi, patinás várak falmaradványai és nyomai jelzik romlásukban is egykori fontos szerepüket. A meredek falú szurdokvölgyekben kanyargó utak őrzik eleink küzdelmeit, mint ahogy a hatalmas erdőségek barlangjai az akkori otthont adó meleget. A végtelen havasi legelőkön, az alpesi jellegű, sziklás hegységi vidékeken, a csillogó tengerszemek környékén is megfordultak.
A képekre kattintva elindul a diavetítés.
Tulln városában, a Duna vonalán találkozott egykor a hatalmas hun birodalom a nyugati világgal. A Nibelung-eposz elbeszélése szerint Attila, a hun király itt, Tullnban fogadta Passauból hajón érkező menyasszonyát, Kriemhildet.
Tulln város kérésére Mihail Nogin orosz szobrászművész szoborcsoport formájában állított emléket az egykori találkozás feltételezett színhelyén, a minorita kolostor háta mögötti elhagyatott Duna-parton, melyet 2005-ben avattak. Három részből áll: elöl, rusztikus kövön fekvő nyitott bronzkönyv lapjára frissen róva – a bronzlúd tolla még ott hever – olvashatjuk a Nibelung-ének Tullnról szóló sorait. Mögötte a Hans Muhr által kiképzett szökőkút sugarai nagyobb léptékben megismétlik a nyitott könyv kettős ívét, hogy végül a vízpára mögül, miként a múlt ködéből, felmagasodjék a történelmi látomás: a találkozás. A balról, Passau felől érkező Kriemhildet Rüdiger von Bechelaren, Osterland őrgrófja és az énekben említett két másik „jól ismert” lovag kíséri a jobbról, Hunnia felől várakozó Attila elébe, aki mögött fivére, Buda, s a hun udvarban száműzetésben élő Dietrich von Bern és Gibich hercegek állnak. A sort Attila kisfia, Csaba zárja, aki fakardját lengetve kíváncsian kandikál ki Gibich köpenye mögül leendő mostohaanyjára. Végül Csaba mögül tisztes távolságból egy döbbent bronzpatkány figyeli a sosem látott sokadalmat.
Tulln városától hajóval végigutazhatunk a történelmi úton, a Duna bal partján végig az egykori hun birodalom tájai emlékeztetnek a múltra. Egészen Orsováig érdemes leereszkedni, történelmi emlékhelyek sokasága kárpótol a hosszú útért. Mielőtt az Al-Duna varázslatos vidékét elérnénk, Ó-Moldvától 7 km-re a Lászlóvár emelkedik elénk. Csodálatos látványt nyújt a szemközti Galambóc vára is, valamint a Duna vizéből kiemelkedő Babakáj, a „Nagyapó” szikla, amelyen valószínűleg török őrtorony volt. A következő nevezetesség Drankó vára, ahol már csak néhány várfal maradványát lehet megfigyelni, mélyen a Duna vizében. Trikule vára, a „Hármas torony” vármaradvány (melyből csupán kettő látható), a Duna felduzzasztása óta vízben áll, ami hozzájárult a tornyok romlásához. Dunatölgyeshez közel két barlang is található. A Veterani, egy osztrák tábornokról kapta nevét, a másik barlang a Ponikovai, a térség leghosszabb barlangja. A szárazföldről, illetve a Duna vizéről csónakkal lehet megközelíteni. Hajóról megtekinthető a közel 2000 éves „Tabula Traiana” emléktábla, amely Trajánusz császár sziklába épített útjának állít emléket a szerb oldalon. A Duna duzzasztásánál víz alá került, de más emléktáblákkal ellentétben kiemelték, és jóval feljebb helyezték el. A Kis-Kazán-szoros előtt a Mraconia patak torkolatán áthaladó híd feletti meredek sziklába belevésték Decebál dák király arcát. A szobor előtt egy – közvetlenül a Duna mellett épült – templom tornyosodik a sziklákon.
A varázslatos Al-Duna vidékének kiemelkedő települése Orsova. Itt rejtette föld alá 1849-ben a magyar Szent Koronát Szemere Bertalan, s itt hagyta el Magyarországot Kossuth Lajos. A város ma már más helyen áll, mint az évszázadokon át a történelmi Magyarország egyik déli határpontjának is számító Ó-Orsova, mivel az 1970-es évek elején a Vaskapu-vízerőmű megépítésével víz alá került a régi település öt más faluval és egy kis szigettel együtt. A kiszélesített Cserna-öböl partján építették fel újra a várost. A régi Orsovával hullámsírba küldött sziget pedig nem más, mint a sokáig közös török-magyar tulajdonban lévő, idillien bájos Ada-Kaleh (korabeli nevén: Új-Orsova), Jókai Aranyemberének „Senki-szigete”.
Kapcsolódó fotóalbum: Déli-Kárpátok – Ősvárak 1.