A Magyar Nemzetben jelent meg Margittai Gábor ismertetője legújabb könyvünkről, mely Márton Áront, az Emberkatedrálist mutatja be.
Az album a legendás püspök halálának (1980. szeptember 29. Szent Mihály napja) 40. évfordulójára jelent meg.
Tovább >>
Óriási fájdalmait fegyelmezetten és türelemmel viselte. Székesegyházának búcsúünnepén, 1980. szeptember 29-én visszaadta halhatatlan lelkét Teremtőjének.
A hatóságok hírzárlatot rendeltek el, az újságok nem számolhattak be a püspök haláláról, arról csak az egyház távirati és egyéb értesítőiből, illetve a Szabad Európa Rádió magyar és román nyelvű műsorából lehetett értesülni. Minden eszközzel próbálták megakadályozni a híveket abban, el tudják kísérni püspöküket utolsó útjára.
Tovább >>
Illyés Gyula nevezte emberkatedrálisnak azt a Márton Áron gyulafehérvári püspököt, aki haláláig, sok évnyi börtönt és évtizedes házi őrizetet vállalva is képviselte népét hitében és magyarságában. Váradi Péter Pál és Löwey Lilla Emberkatedrális – Márton Áron és bölcsőhelye c. , irodalmi elemeket is hordozó, a PéterPál Könyvkiadónál megjelenő fotóalbuma a püspök halálának szeptember 29-ére eső 40. évfordulóján, jelenleg zajló boldoggá avatási folyamatát is segítendő állít emléket Csíkszentdomokos hitvallójának, a karizmatikus embernek, aki nélkül Erdély hagyományai és kisugárzása sem érthető igazán, s aki az összmagyarság számára is igazodási pont. A szerzőpárossal Csűrös Csilla beszélgetett.
Tovább >>
Egészségi állapota fokozatosan gyengült az 1970-és évek elején. A prosztatarák által előidézett súlyos fájdalmak ellenére Márton Áron továbbra is hűségesen teljesítette főpásztori kötelességeit. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését 1976–1978 között, de a pápa nem fogadta el. 1980. április 2-án azonban II. János Pál pápa felmentette a gyulafehérvári egyházmegye kormányzása alól az akkorra már nagybeteg püspököt teendőinek ellátása alól.
Tovább >>
Elkezdte a diadalmas bérmautakat, melyek valóságos diadalmenetté váltak. Kifogást nem emelhettek ezekkel az utakkal szemben, de a hatóságok mindent megtettek, hogy az ifjúságot távol tartsák a bérmálástól. Ám hiábavaló volt minden korlátozó próbálkozás, a hívek lelkesedését és a gyermekek bérmálkozási vágyát nem tudták korlátozni. A nagy püspök biztató szavaira áhítoztak hívek és az igazságot kereső emberek egyaránt.
Tovább >>
Az udvarhelyi bérmálás után kerülő úton gyulafehérvári otthonába tért. Június 21-én Bukarestbe indult, ahonnan már nem volt visszatérés: a tövisi úton csellel letartóztatták. 25 évi kényszermunkával sújtották az erdélyi magyarság szeretett püspökét. Népét pedig, akik közül kiemelkedett, megfélemlítették: lelkeiket gúzsba kötni nem tudták ugyan, de megszomorítani, sanyargatni igen. Betiltották a búcsús zarándoklatokat, nem jöhettek többé a keresztaljak Csíksomlyóra, így elmaradt a gyimesi fehér keresztalja is. Megszűntek a közös utak, a közös imák, egyéni lázadókká váltak a gyimesiek, mert jöttek vonaton, gyalog, külön-külön eljártak a pünkösdi búcsúra, s fohászkodtak egyénileg az ő Babba Máriájukhoz, a csíksomlyói csodatevő Szép Szűz Máriához.
Tovább >>
Mint román állampolgár, csak útlevéllel látogathatta meg észak-erdélyi híveit. Így érkezett 1944 májusában is Kolozsvárra, papszentelésre. Ekkor azonban Magyarországon már folyt a zsidóság deportálása. Márton Áron a Szent Mihály templomban, de másutt is, a magyar főpapság körében egyedülálló élességgel kelt ki az antiszemitizmus ellen.
A vesztes háború után, 1944 őszén körlevelet adott ki, melyben a várható rendszerváltásra készítette fel papjait, akiket óvatosságra intett. Ő azonban nem hallgatott: felemelte szavát, hogy a párizsi béketárgyaláson ne ismétlődjenek meg 1919 igazságtalanságai.
Tovább >>
A kisebbségellenes román politika ellen Márton Áron félelmet nem ismerve harcolt. Hamarosan nagy tekintélynek örvendett Erdély-szerte, nem csak a katolikusok körében. A magyarság örömére XI. Piusz pápa 1938. december 24-én gyulafehérvári püspökké nevezte ki Márton Áront. A következő évben, 1939.február 12-én történt az ünnepélyes felszenteltés, melyet Andrea Cassulo, apostoli nuncius, a kolozsvári Szent Mihály templomban végzett el. Így szóltak szívből jövő szavai szentelése napján:
Tovább >>
Nagyváradon, a Sebes-Körös jobb partjának közelében, a Holdas temploméval egyidőben kezdődött építése. Mindössze három év leforgása alatt, 1784-1787 között épült fel a klasszicizáló barokk stílusú templom. A stílusjegyek nyilvánvalóak a külső homlokzatokon, de a belső részen is, ahol a stílusnak megfelelő díszítőelemeket láthatunk (a templom szószéke és a bútorzat). Ezek azonban nem tipikus díszítőelemei a református templomoknak.
Sok más nagyváradi templomhoz hasonlóan ez a templom is több szakaszban épült. Az első szakasz mind az elképzelés, mind a gyakorlatba ültetés szintjén Eder Jákób nevéhez kapcsolódik, míg a második, csaknem egy évszázaddal későbbi szakasz id. Rimanóczy Kálmán (1884) nevéhez fűződik.
Tovább >>
A Körös két partját összekötő eredeti Garasos hidat 1910. december 10-én adták át Nagyváradon.
A régi hidat 1974-ben elbontották, és újat építettek helyette, melynek egyik pillérén elhelyeztek egy domborműves emléktáblát, melyet Deák Árpád nagyváradi szobrász alkotott. Ezen olvasható, hogy az eredeti híd építésének, avatásának centenáriuma alkalmából készült.
Tovább >>
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.