Erdély – Az Úz-völgye és a Nemere vidéke
A keleti szelek fellegvára az ezeréves határ emlékeit őrző legendás Nemere. A Keleti-Kárpátok külső hegykoszorújának középső részéhez tartozó vonulat 1600 méteres csúcsaival, óriás erdeivel és megritkított hátaival nem tartozik a leglátogatottabb hegységek közé. Nincsenek autóval járható átjárói, menedékházai, turista központjai. A nehezen megközelíthető a hegységet az Úz-völgye választja el a Csíki-havasoktól, ahol érdemes tisztelegni a nagy háborúk hősi halottai és a jelen küzdelmek heroikus megélői előtt.
A homokkőből álló hegység patakjai érdekes alakú sziklatömböket formáltak ki az évezredek során. A Nemere különlegessége egy légköri jelenség is: a bukószél. A föld felszínével párhuzamosan áramló levegő a felszín magas légnyomású területei felől az alacsonyabb légnyomású területek felé igyekszik. A magasabb hegyek ezt a levegőt felemelkedésre késztetik, s a felfelé emelkedő légtömeg hőmérséklete lehűl. A hideg, Moldva felől fújó szél, átkelve a Keleti-Kárpátotkon, bukószél formájában a székely kismedencékre zúdul. Mivel a Nemere-hegység felől árasztja el – legtöbbször váratlanul – a Háromszéki-medencét metsző hideg, száraz levegővel, ezért a székelyek a „sírva-süvöltő” szelet is „Nemerének” nevezték el.
A természetjárók paradicsoma ez a varázslatos vidék: Almásrétről az 1640 méter magas Nagy Sándor-tető közelíthető meg, innen a Kis-és Nagy-Nemerére érdemes kirándulni, ahonnan öt órai gyaloglás után az Úz-völgye is elérhető. A Nemere a Keleti-Kárpátok vadregényes hegyvonulata: a tájvédelmi körzetben a sűrű fenyvesek lombhullatókkal és nagy kiterjedésű legelőfoltokkal váltakoznak. A szerencsésebb, kitartó túrázók a Nemere és a Nagy Sándor gerincén, a fenyők felső határával érintkező alhavasi vidéken kora tavasszal a siketfajd dürgését is megleshetik.
Az Úz-völgye a Csíki-havasok, egyik legszebb, legfestőibb tájegysége. A megnevezés az Úz folyó 45 kilométeres völgyére utal, Rugát-tetőtől Dormánfalváig, ahol a Gyimesekből jövő Tatrosba ömlik. Úz-völgye telep is itt található, a kis szórványtelepülés Csíkszentmártontól 34 kilométerre, keletre fekszik. A hely megnevezése a történelem távoli homályába veszett nyelvrokonainkra, az uzokra utal, s egyúttal arra is, hogy e hely már a 11. században lakott vidék volt.
A hegység fő csúcsa a Csíki-havasok és a Háromszéki-havasok között fekszik. Főleg fenyőerdő borítja, de gyümölcsökkel – vörös-és feketeáfonyával – is találkozhat a vándor.
„Az Úz vidéke vadregényes havasi táj, mindenfelől magas, meredek fenyvesnőtte; itt-ott szép sziklaszálakkal ékes havasok kertelik be a folyam szűkre szabott völgyét, hol csakis a zajongva rohanó pataknak és az útnak marad fösvényen kimért hely”. (Orbán Balázs)
A völgy elnevezés az itt élt ősi „úz” népcsoport emlékét őrzi. Határában van a Kistölgyesi- vagy Kőkert-szoros az egykori határvám maradványaival. Erdély egyik legtitokzatosabb földrajzi- és néprajzi tájegysége. A környék erdei adnak otthont Nyirő József könyvének, az Uz Bence című regény helyszíneinek. Itt ölelkezik össze a főhősnek nevet adó Úz- és Bence-patak, hogy az emberségből, helytállásból, kitartásból, becsületből, észjárásból példát mutató Uz Bence mulatságos, megindító – hétköznapiságukban is különös – kalandjait elindítsa. Az Úz-völgye az I. és II. világháborúban is heves harcok színtere volt. Temetőjében 1917-ben a munkácsi gyalogezred által emelt kápolna állt, II. világháborús emlékművét 1994-ben állították. Évente, augusztus 26-án, az 1944-es úz-völgyi csata évfordulóján megemlékezést tartanak.
Az I. és II. világháborús magyar temető körül az utóbbi évtizedek legsúlyosabb etnikai incidense alakult ki. A Székelyföld határán lévő temetőben és a közeli településeken is több demonstráció zajlott az utóbbi hónapokban. 2019. június 6-án székelyföldi civilek és közszereplők élő láncot vontak az úz-völgyi első világháborús katonatemető köré, ahol mostanáig öt magyar, egy német és egy osztrák parcella volt, ám a közeli Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki. A magyar hősi halottak sírhalmai fölé román betonkereszteket emeltek, a magyar katonák nevét jelző fakeresztek egy részét eltüntették. Román csoportok érkeztek a hősök napja alkalmából a temetőhöz. Helyszíni beszámolók szerint szélsőséges románok a csendőrökkel és a békés magyar tüntetőkkel dulakodtak, majd a székelykaput áttörve felavatták az emlékművet és parcellát. Miután az agresszív tömeg elfoglalta a temetőt, s az elesett magyar katonák mogyorófa keresztjeinek megsemmisítése után azt üvöltözték, hogy „ki a magyarokkal az országból.”
Másfél ezer ember vett részt azon a tüntetésen, melyre ezt követően került sor: az úz-völgyi katonatemetőért demonstráltak a csíkszeredai Szabadság téren. A szervezők a katonatemető államosításának leállítását, az eredeti állapot helyreállítását s Székelyföld területi autonómiáját követelték. A magyar kisebbség érdekeit valójában a román állam semmibe veszi, amit az úzvölgyi katonai temető ügye is bizonyít.
Fotó: Váradi Péter Pál