ERDÉLY – A Keresztény-havas

A Kárpát-kanyar gyönyörű világa tárul elénk a Báj-havas, a Keresztény-havas, valamint Bolnok tanulmányozása során, mely festői tájakat követve még lélegzetelállítóbb élményben lehet részünk. (Mindez a Keleti-Kárpátok 1. című albumunkban részletesen megtekinthető.) Égbe nyúló, komor hegyormok, csipkézett gerincek, félelmetes, évezredek alatt formált sziklaszirtek hívogatnak, de vannak itt roppant tömegű kőtörmelékkel bélelt, katlanszerű völgyek, kietlen kősivatagokban felcsillanó, tükörtiszta tengerszemek, halk morajjal csörgedező vagy haragos zúgású vízesésekké erősödő patakok, bűbájos szépségű szurdokok, zsombolyok és barlangok, minden, amitől annyira szeretjük a Kárpátokat. Lent, a hegyek lábánál egy hozzánk közelebbi, szebb múltra emlékeztetnek a mára gazzal benőtt, feledésre ítélt várromok, uradalmi kastélyok és elherdált gótikus torzók. A súlyos történelmi színfalak mögött folyik a néma küzdelem a szórványmagyarság megmaradásáért.


A felséges Királykő nem áll be a sorba. Nemcsak nevében, de elhelyezkedésében is különleges. A Déli-Kárpátok valamennyi vonulata kelet-nyugati irányban sorakozik, addig ő keresztbe fekszik, a nálánál magasabb Bucsecs és a Fogarasi-havasok közé. Már a 12. században is Königsteinnek nevezték a Déli Kárpátok legkeletibb hegységét, ezt a nyáron mészkőtől, télen hótól fehérlő, alig 15 km hosszú vonulatot. Elképesztő szintkülönbségekkel, 2000 méteres magasságot meghaladó, merészen csipkézett gerinccel, és mélyen vágott szakadékokkal rendelkezik. Télen is felkapaszkodhatunk a még nyáron sem könnyen járható koronájára, mivel a Törcsvári-átjáró történelmi atmoszférája, régi krónikások legendás történetei, ámulattal töltenek el, átadjuk magunkat a tájnak és próbáljuk újra átélni azokat a regéket, amelyekről a Királykő és a lábainál heverő fejedelmi emlékek mesélnek.


Brassótól délnyugatra, a Brassói-medence és a Bucsecs-hegység között emelkedik, a Nagykő-havassal együtt a képezi a Barcasági-hegyeket. 1200 méterrel magasodik a Brassói-medence fölé. Legmagasabb csúcsa 1799 méter, ehhez észak-keletről és dél-nyugatról alacsonyabb gerincek kapcsolódnak. A délnyugati gerinc meredek oldalaival és nagy szintkülönbségeivel hasonlít a Fogarasi-havasok északi mellékgerinceihez. A túlnyomórészt vegyes erdőkkel borított hegység vadállományához a szarvas, az őz, a vaddisznó, a medve, a róka és a farkas tartozik. Északi oldalában, 950-1000 méter magasságban egy kisebb fennsík található, itt helyezkedik el Brassó-Pojána, fejlett turisztikai központ. A Nap Tisztásának is nevezett, egyik leglátogatottabb hely Romániában. Brassótól 12 km-re, a Keresztény-havason található, 1030 méter magasságban A Keresztény-havas teljes területe mintegy 173 km2. Egyik kiemelkedéséből válik le az a kisebb gerinc, amelyik benyúlik Brassóba, s amelynek végén található a 955 méter magas Cenk.

Kiemelkedően különleges idegenforgalmi lehetőség a városrészként fejlesztett Brassó-Pojána szabadidőközpont, ahova 13 kilométeres autóút vezet. Szívesen keresik fel a városlakók és a turisták egyaránt.


„A Bucsecs elsőrangú hegyormaink egyike. Magasságra az ismertek közt harmadik helyen áll, legmagasabb csúcsa a La Omu. Két fő csúcsa között, melyeknek egyike hazánkba, a másik Oláhhonba esik, szelíd völgy terül el. Felemelkedve a határszéli hegy gerincére, hol egy egyszerű kereszt, mellette egy kaliba és néhány határőrkatona jelenti, hogy az utas Erdély határán áll. Onnan visszapillantva e hazára, gyönyörű látványképként terül el az alattunk elnyúló messziségben Barca és Háromszék térsége.” (Kővári László: Erdély földe ritkaságai)


A Brassói-havasok tekintélyes kiemelkedése, a Bucsecs, a „Búcsúkő” az „erdélyi Alpok” legnépszerűbb hegye, az üledékes kőzetekből felépült robusztus hegység patkót formálva emelkedik az ölelő medencék és alacsonyabb hegytestvérei fölé. Az egykor itt szolgálatot teljesítő határőrök az égi mezőkre költöztek, ma már nem találkozhatunk a gerincen őrködőkkel, de nem hagyhatjuk a múlt homályába veszni hazánk ezeréves határának emlékét. Erdély délkeleti határán helyezkedik el, legmagasabb pontja a 2505 méter magas Omu-csúcs. Területe mintegy 300 négyzetkilométer. Keleten a Prahova völgye választja el a Báj-havastól, a Szarvas- és a Glajarie-völgy a Predeáli hegyektől, nyugaton a Törcsvári-szoros a Királykő hegységtől. A keleti vonulat magasabb szintjén található a Bucsecs-fennsík, talán ez a leglátogatottabb része az egész hegységnek. Sokan felvonóval jönnek: letekintve lenyűgöző a látvány, amit nyújt a táj. Egészen az Égett-kő menedékházig tart az út. Egy rögtönzött parkolóból fél órás gyaloglás után lehet eljutni a Szfinxhez, mely 2216 méter magasan egy emberfejet mintázva várja a kíváncsiskodókat. Itt mindent megtalálunk, amit a természet nyújthat: a völgyeket uraló óriás sziklabérceket, az erdőrengetegeket, valamint az erózió hatására különleges, ember formájú képződményeket, mint a Babele, a már említett Szfinx, vagy a Pásztorkő. Legfőbb látványosságai a megalitok. A homokkőből a szél különböző erejű kopásának következményeként létrejött érdekes sziklaalakzatok ezek.


Predeál ismert, gyönyörű természeti szépséggel rendelkező gyógyhely és síközpont, számos téli sportverseny színhelye. A fenyőerdőkkel borított, 1500 métert meghaladó hegyek szomszédsága a városnak havasalji klímát biztosít. A város neve a román predlea (határ) szóból származik. E vidék vált Havasalföld legfontosabb hegyi üdülőközpontjává, magába foglalva Szinaját is, ahová a király gyönyörű nyári szállását, a Peles-kastélyt építtette. A települést csupán 1912-ben jegyezték be, de történelmében jelentős esemény volt 1600-as év, amikor csapataival itt pihent meg a három fejedelemség egyesülésére Erdélybe tartó Mihai Viteazul. Hosszú-hosszú, száz napot is meghaladó, csapadékban dús telek jellemzik, aminek következtében igazi turistaparadicsommá változik a környéket. Jelenleg lejtőin tíz km-nyi, 8 sí lesikló pálya üzemel, amelyből három nemzetközileg is elismert. Kivilágított sípályák, rengeteg szálláslehetőség, síiskolák, felszerelés kölcsönzők, hó-járgányok és hangulatos klubok nyújtják a lehetőséget és a biztos esélyt a kikapcsolódására.

Fotó: Váradi Péter Pál