Címke: erdei madárfajok

Kis-Balaton 43. – A Kányavári-sziget 40.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
Fiatal, egyéves rétisas.

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 13.

A rétisas (Haliaeetus albicilla) – vagy fehérfarkú rétisas.

Eurázsia északi részének partvidékein él Grönlandtól Kamcsatkáig. A Kárpát-medencében élő párok egy szigetszerű populációt alkotnak. Víz közelében költ, tengerpartokon, tavak és folyók közelében. Nálunk a folyók mentén lévő galériaerdők és idős tölgyesek fészkelője. Nagytermetű madár, ezért úgy választja a hatalmas fészkének otthont adó fát, hogy megfelelő beszállófolyosót találjon. Tél közepén már megkezdi fészke tatarozását, februárban pedig sokszor már tojásain ül.
Tovább >>

Kis-Balaton 42. – A Kányavári-sziget 39.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
A kakas messzire elhalló rikoltozással hívja fel a tojók figyelmét.

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 12.

Fácán (Phasianus colchicus)

Az ide tartozó fajokra a zömök test, közepesen hosszú nyak, erős csőr, kicsiny fej, rendszerint rövid, kerekített szárnyak, erős, nem túlságosan hosszú lábak és számos kormánytoll alkotta farok a jellemző. Földön vagy fákon élő madarak, általában rossz repülők, melyek élelmüket kapirgálással keresik. Táplálékuk magvakból és növényi részekből, rovarokból és férgekből áll.
Tovább >>

Kis-Balaton 41. – A Kányavári-sziget 38.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
Harkály, a nagy fakopáncs (Dendrocopos maior).

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 11.

Harkályalakúak rendje (Piciformes) – Harkályfélék (Picidae)

A harkályfélék a madarak osztályába és a harkályalakúak rendjébe tartozó család. Magyarországon élő fajaikat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1997-ben és 1998-ban „Az év madaraivá” választotta. Korábban a Balkán-félsziget volt elterjedésének legészakibb területe, de költött Kis-Ázsiától egészen Irakig és Iránig is. Ma már hazánktól jóval északabbra is fészkel.
Tovább >>

Kis-Balaton 40. – A Kányavári-sziget 37.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
A seregély a tavasz hírnöke. Nagy rajokban érkezik.

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 10.

A seregély (Sturnus vulgaris)

A seregély (Sturnus vulgaris) a madarak osztályának verébalakúak (​Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. Testhossza mintegy 20 cm, fényes, fekete tollazata van, fémes ragyogással, melyet fehér pettyek tarkítanak az év bizonyos szakaszában. Lábai rózsaszínűek, csőre télen fekete, nyáron sárga színű.
Tovább >>

Kis-Balaton 39. – A Kányavári-sziget 36.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
Fekete rigó fiókáival.

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 9.

Verébalakúak rendje (Passeriformes) – Rigófélék családja (Turdidae)

A rigófélék a madarak osztályának verébalakúak rendjébe tartozó család. A családhoz tartozó fajok száma rendszerenként változó. Több rendszer az itt jelenleg felsorolt fajokon kívül ide sorolja a légykapófélék családjának egyik teljes alcsaládját is.
Tovább >>

Kis-Balaton 38. – A Kányavári-sziget 35.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
Északi őszapó (Aegithalos-caudatus)

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 8.

Az ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Az ökörszem – egyéb népies nevei szerint tüskebujkáló, csuk, csaláncsattogató – mindenütt előforduló madár, de sehol se mondható nagyon gyakorinak. …

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Hazánkban védett, mindenütt elterjedt társas madár, a fiókák kirepülését követően mindig csapatban mozog. A hím és a tojó hasonló, a kirepülő fiatalok homloka és fejoldala sötét. …
Tovább >>

Kis-Balaton 37. – A Kányavári-sziget 34.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
A vörösbegy a cseresznyekukacokat összegyűjti fiókájának, nem egyenként röpdös velük.

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 7.

A vörösbegy (Erithacus rubecula)

Egész Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsia nagy területén fészkel. Parkokban, arborétumokban, kertekben, patakpartokon, erdőkben, évente kétszer költ. A gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból készülő fészket a tojó építi partfal vagy épület üregébe. Elfoglalja a mesterséges „C-típusú” odút is. 4-8 tojásán a tojó egyedül kotlik, miközben a hím eteti párját és énekelve a revírt őrzi.
Tovább >>

Kis-Balaton 36. – A Kányavári-sziget 33.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
Zöldike

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 6.

A zöldike (Chloris chloris)

A zöldike (Chloris chloris) kedvenc fészkelőhelyei a fenyvesek, de elegyes erdőkben, ligeterdőkben, kertekben, parkokban is szép számban költ. A hegyvidéki élőhelyeket nem kedveli. Évente két fészekaljat nevel. Fészkét a fa törzséhez közel építi, melyhez vékony gyökereket, fűszálakat, tollakat és pihéket használ fel. 5-6 tojást rak, melyeken a tojó kotlik, a hím pedig a tojó etetését végzi és énekével őrzi a revírt.
Tovább >>

Kis-Balaton 31. – A Kányavári-sziget 28..

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
Zöldike és barátcinke viadala az élelemért.

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 2.

A barátcinege (Poecile palustris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű erdei madárfaj. A barátcinege meglehetősen egyszerű kinézetű madár, főleg a közismert szén- és kékcinkével összehasonlítva. Háta, farka és szárnyai sötétebb, hasa és begye világosabb barna, fehér arcfoltját pedig tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre.
Tovább >>

Kis-Balaton 30. – A Kányavári-sziget 27.

Dátum: Közzétette: Lőwey Lilla
Barázdabillegető - Motacilla alba

Kányavári-sziget – Búbos vöcsök tanösvény – Erdei madárfajok 1.

A billegetőfélék (Motacillidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. Négy nem és hatvanhat faj tartozik a családba. Karcsú testalkatúak, csőrük vékony, hosszú. Vízparton, rovarokkal táplálkoznak. Költöző madarak. A billegetők és a pityerek tartoznak ide.
Tovább >>