Búbos vöcsök tanösvény – Gázló madarak – Bakcsó (Nycticorax nycticorax)
A kisebb termetű, társas gázlómadarak közé tartozik. Bujkáló természetű, szürkület idején válik aktívvá. Erre utal tudományos elnevezése is: Nycticorax, „éjszakai holló”. Nappal csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok vízközeli peremén, fűzfákon. Bár társas lény, inkább magányosan vadászik: halakat, békákat, vízirovarokat, kisemlősöket fogyaszt. Ha fiókái vannak, nappal is kutat táplálék után.
Hosszútávú vonuló madár, hazánkban márciustól októberig figyelhetjük meg.
Hangja a magyar fülnek így hangzik: bak-vak – bak-vak – bak-vak, részben innen is ered népies magyar neve, a vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejű vakkánya.
A kifejlett bakcsó tollazata alapvetően fekete-fehér. Csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és hasoldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcához. Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. A fiatal példányok sötétbarna rejtőszínűek vajszínű pettyekkel, és olykor összekeverhetőek a hasonló méretű, összességében világosabb színezetű és csíkos bölömbikával.
A bakcsó a kisebb termetű gémfélék közé tartozik, ráadásul jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még valós méreténél is kisebbnek tűnik. Hossza 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 105–112 centiméter, tömege 500–800 gramm. A nemek hasonlóak.
Fotó: Váradi Péter Pál