Búbos vöcsök tanösvény – Nyílttéri madarak – a dolmányos varjú (Corvus cornix), a vetési varjú (Corvus frugilegus) és a holló (Corvus corax)
A dolmányos varjú (Corvus cornix) vagy szürke varjú a madarak osztályának verébalakúak rendjébe, ezen belül a varjúfélék családjába tartozó faj. A kormos varjú alfajának tekintették Corvus corone cornix néven, 2002-ben azonban önálló fajjá nyilvánították. Hazánk a faj nyugati elterjedési határán található, kelet felé Japánig előfordul. Magyarországon az állomány zöme síkvidéki fasorokban, erdőfoltokban költ. Nagyméretű gallyfészkét lehetőleg nagy magasságban építi. A fészek belsejét sárral kitapasztja, puha anyagokkal béleli. A fészekalj 4-6 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, a hím ezalatt őrködik és eteti párját. Előfordul, hogy egyes madarak meglehetősen agresszíven viselkednek revírjükön belül (területüket védve), még az emberre is rátámadhatnak. A fiókák néhány nap eltéréssel, 18-20 nap inkubációs idő eltelte után kelnek ki. A fiókák gondozása a szülők közös feladata. Az egy hónapos fiatalok már elhagyják a fészket, de még sok ideig összetartanak szüleikkel. Táplálékában az állati eredetű elemek dominálnak. Különféle rovarokat, puhatestűeket, kisebb gerinceseket, dögöt és magokat egyaránt fogyaszt.
A vetési varjú (Corvus frugilegus) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozó faj. A fajt veszélyeztetettsége és a hirtelen állománycsökkenése miatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – a kék vércsével együtt – a 2009-es „év madarává” választotta. Magyarországon 2001 óta védett madárfaj. Testhossza 43-45 cm, szárnyfesztávolsága 80-85 cm, súlya 350 g körüli. A vetési varjú telepes fészkelő, egy-egy helyen akár több száz fészkelő pár is összegyűlhet. Sokan vannak, kárognak, szemetelnek. Már csak ezért sem szeretik őket, pedig Magyarországon védettnek számít. Az állománya évről évre csökken, elsősorban a fészkelésére szolgáló területek megszűnése miatt. Pár év alatt a fészkelő állomány az eredeti töredékére csökkent. Ritkán fordul elő, hogy egy tereprendezés azért hiúsulna meg, mert ott vetési varjak laknak. Miközben a vetésben keresik táplálékukat, megesznek szinte mindent, amit ott találnak.
A szajkó (Garrulus glandarius), más néven európai szajkó a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozó faj. Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyás-szajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyi-madár. Az időjárástól függően március vége felé kezdi meg fészke építését és áprilisban, de legkésőbb május elején a költést. A kialakult párok csak egy szezonra maradnak együtt. Egy fészekalj 4-6 tojásból áll, a tojások kb. 30 mm x 22 mm méretűek. A szülők felváltva kotlanak. A tojás színe a zöldes alapszíntől az olíván keresztül a szürkéig változó, rajta barnás foltokkal, pettyekkel. Az inkubációs idő 17-18 nap, a kirepülésig további 20-21 napnak kell eltelnie. Tapasztalatom szerint a fiókák néha még röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket. Ilyenkor a környező fák ágain ugrálnak. A természetben élő madarak közel kétharmada nem éri meg az egyéves kort (elsősorban ragadozóknak esnek áldozatul). Várható élettartamuk 15-20 év, de fogságban ennél több, akár 30 év is lehetséges.
A szarka (Pica pica) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe, ezen belül a varjúfélék családjába tartozó faj. Egyéb nevei: közönséges szarka vagy európai szarka. Előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat, ezért a népi hagyományan mint „tolvaj szarka” él. Nagyméretű fészkét magas fák ágrendszerébe, máskor alacsonyabb, de sűrű bozótosok megközelíthetetlen részein építi. Igazi mestere a fészeképítésnek, először egy nagy gallyfészket épít, melyre szúrós ágakból tetőt alakít ki. Az építményen csak szűk búvónyílásokat hagy. A fészek belsejét sárral tapasztja ki és puha anyagokkal béleli. Fészkét több éven keresztül használhatja, tavasszal kitatarozza. A tojó 5-9 tojást rak, melyeket 17-18 nap alatt kelt ki. A hím eközben a fészek közelében tartózkodik, őrzi és eteti a tojót, a fiókák táplálásában is részt vesz. A fiókák három hetes korukban elhagyják a fészket, de szüleik még ezután is gondoskodnak róluk.
A holló (Corvus corax) vagy közönséges holló a madarak osztályának verébalakúak rendjébe, ezen belül a varjúfélék családjába tartozó faj. Fészkét sziklapárkányra, nagyobb fa elágazásába, nagyfeszültségű oszlopra, gallyakból építi, puha anyagokkal béleli. A költőhely kiválasztása terén mindig nagyon körültekintő és óvatos. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen a tojó 20-21 napig kotlik. A hím ezalatt gondoskodik párjáról. A fiókák 5-6 hetes korukban röpképessé válnak, de a család még sokáig együtt marad. Jelentős mennyiségű dögöt fogyaszt, de rovarokat, puhatestűeket, tojásokat, hüllőket és kisemlősöket is zsákmányol. Télen előfordul, hogy nagyobb, akár több száz fős csapatokba verődik.
Fotó: Váradi Péter Pál