Búbos vöcsök tanösvény – Nyílt vízfelületek madarai – Guvatfélék – A szárcsa (Fulica atra)
A guvatfélék a vízityúk alakú gázlómadarak egyik családja. Csőrük középhosszúságú, a fejnél valamivel hosszabb, gyengén hajlott, szárnyak és fark rövidek, a lábak izmosak. A hátrafelé álló ujj az előre állókkal egy magasságban van beillesztve. Csüd közép hosszúságú, a homlok tollas, csupasz tarjag nélkül. Körülbelül 150 faja ismeretes, melyek az egész földön el vannak terjedve. Mocsaras, álló vizek körül élnek, vízi állatokkal, növényekkel táplálkoznak. Nád közt fészkelnek. (Forrás: Pallas Nagylexikon)
A szárcsa (Fulica atra) országszerte gyakori, akár az ember közelségét is elviselő koromfekete madár, legfeltűnőbb ismertetőjegye fehér homlokpajzsa. Nem ismertek olyan folyamatok, melyek egész állományát negatívan befolyásolják. Vadászható faj, de nálunk nincs különösebb tradíciója vadászatának. Vonuló, az állomány legnagyobb része a telet tőlünk délre tölti, de egyre több példány telel át be nem fagyó vizeinken. A Kis-Balaton környékének gyakori madara. A sűrű növényzetű, náddal, gyékénnyel tarkított, de hínárnövényzetben is bővelkedő vizeket kedveli. A korán kiszáradó élőhelyeken sokszor meghiúsul költése. Viszonylag nagy méretű fészkét a nyílt vízhez közel eső sűrű nádas szélére építi legszívesebben. Fészekalja 6-12 tojásból áll. A fiókák 21-24 nap kotlási idő után kelnek ki. A szülők közösen vezetgetik fiókáikat. A csibék eleinte fekete színűek pirosas fejjel, később szürkés tollruhájuk alakul ki, csak az őszi vedlés idejére alakul ki fehér homlokpajzsuk és a felnőttekre jellemző koromfekete tollruhájuk. Előfordul, hogy a szülők másodköltésbe kezdenek a fiókák önállóvá válása után. A szárcsa táplálékának döntő része növényi eredetű, magvakat, hajtásokat fogyaszt, de ezt kiegészíti gerinctelenekkel, ebihalakkal is.
Fotó: Váradi Péter Pál