A Kis-Balaton felé a Balaton északi partján – gépkocsival
A gyönyörű erdélyi tájaktól elparancsolt bennünket a Covid-19 vírus okozta pandémia, így közelebbi szépségeket kellett felfedeznünk, mivel a fényképezőgép és gazdája nem tud pihenőt fújni(!). Egy-egy hétvégén többször megfordultunk már a számunkra kedves vidéken, a Kis-Balaton tájain régebben is, a szívünkbe zártuk a természet eme különleges csodáit. (A jelen kiállítás fotói a Jókai Mórt bemutató honismereti fotóalbumunkban is megtalálhatóak.)
Virtuális fotókiállításunk ízelítőt kíván nyújtani a környéken fellelhető Kányvári-sziget és Diás-sziget szépségeiről, Fekete István világa mellett egyéb kulturális látnivalókról, az épített és természeti kincsekről.
Mintegy két évszázaddal ezelőtt a most már apró tavak egyetlen nagy vízfelületet képeztek a Balatonnal. Közben azonban a táj látványa sokat változott. A Kis-Balaton bőven kínál izgalmas látnivalókat, a Zala torkolatának hordalékos, mocsaras vidéke egyre vadregényesebbé vált. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként 1986 óta óvja a Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet a területet, melyet fokozottan védett élőhelyként tartanak számon. A Kis-Balatont csak több, a tájat nagymértékben átalakító beavatkozással sikerült megmenteni, ennek köszönhetően páratlan értékű madárparadicsom alakult ki, mely a vadvizeket és a vízimadarakat egyaránt védi.
„…Két ősi várrom tűnik fel a zalai hegyek között, mik a sebesen rohanó vonatról úgy tűnnek fel, mintha egymás előtt és mögött járnának-kelnének. A két várrom Csobánc és Szigliget. Ezek is sietnek egymáshoz; méltóságos vonulással közelednek egymás felé, már összetalálkoznak, Szigliget eléje vonul Csobáncnak, de az nagyobb, mint ő, s mikor Szigliget egész előtte áll, a csobánci rom az ő tornyai fölött tűnik elő. Akkor talán a két várkísértet szellemlakosai átbeszélgetnek egymáshoz. Aztán megint búcsút vesz egymástól a két várrom, szellemsuhanással elvonul délnek, északnak…”(Jókai Mór)
Fotó: Váradi Péter Pál