ERDÉLY A MAGASBÓL – Légi felvételek 5.

Alattunk a Sóvidék

A Görgény–Hargita vonulat hegylábi vidékének a Nyárád és a Fehér-Nyikó közé eső területe a Sóvidéki-dombság. Déli tájegysége az Udvarhelyszékhez tartozó Parajdi-Sóvidék, melynek szíve a Kis-Küküllő felső folyásánál meghúzódó Parajdi-medence a méltán híres sóbányával és az itt felszínre bukkanó sókarsztformáival, gyönyörű sóhegyekkel, a Sóháttal. Ehhez a sótömzshöz kapcsolódik délről a Korondi-medence. Északi folytatása a történeti Marosszékhez tartozó Szovátai-Sóvidék, majd a Kis-Küküllő völgyében lejjebb a Sóvárad-Kibédi-medence csatlakozik. A sóöv felboltozódásának következtében a hegyvidék előterében 1000 méter fölé emelkedő, sasbércszerű magaslatokat találunk: a Firtos 1062 m, a Siklódkő 1025 m és a Bekecs 1078 m magas.

A szemet gyönyörködtető Görgényi-havasok lábainál elterülő Sóvidék nyugalmat nyújt a megpihenni vágyó tekintetnek.

A Bucsin-hágó tetejétől a Kis-Küküllő forrásvidékét találjuk, patakok, erek szabdalta gyönyörű táj, melynek része Szováta és környéke. Ezt a kis területet öleli fel a Parajdtól Szovátán keresztül Sóváradig nyújtózkodó Sóvidék.

A Kis-Küküllő egyik forrásága, a 24 m hosszú Nagyág, a Bucsin elnevezésű menedékház közelében, egy fenyőfa tövében ered. A forráság közelében található az 1361 m magas, sípályát és sífelvonót is magába foglaló Bogdán-hegy. A másik forráság a 14 km hosszú Kiság, az 1575 m magas Nagy-Somlyó délnyugati lejtőjén, a Putna-hágó közelében, a Küküllőmezőben ered, ahonnan a Nagy-Küküllő forrásvizei is származnak. Más források szerint a Kiság a Fekete- és a Mély-patak egyesülésétől, 1030 m magasságban eredeztethető. A Kiságba futó apró patakok a vulkáni fennsík lávaárjainak rétegvizeit vezetik le. Csodálatos erdős környezetben, testet-lelket gyönyörködtető élményekben, felejthetetlen látványban részesül a Kiság mentét bebarangoló turista.

A folyócska a Kis-Küküllő nevet a Nagyág és a Kiság egyesülésétől veszi fel, a Parajdtól számított 8. km-nél, mely helyet a Kétág orra elnevezéssel is illetnek. Egykor itt állt egy hasonló nevű fogadó, melynek közelében épült fel Áprily Lajos (1887-1967) nevezetes havasalji boronaháza. A kis hajlékot 1942-ben a Kápolna-mezőn emelték, majd innen vitték át a Kétág orrához. Itt, a hajdani boronaház feltételezett helyén található az Áprily Lajos emlékoszlop. A vidékről így szólt maga a költő:

„…Azt a völgyet megszerettem,
mellé kunyhót építettem,
városoktól megfutottam,
ott a lelkem gyógyítottam…”

A szép völgy, mely a Kis-Küküllő két partját öleli, mely Áprily Lajos lelkét gyógyította, mára kis településsé nőtte ki magát: igazi lélekgyógyítója a sok-sok hétvégi házikó tulajdonosának s vendégeinek. A Parajdhoz tartozó település, „a Bucsin”, a pihenés, a kikapcsolódás, a horgászat, a vadászat, a természetjárás paradicsoma.

A Görgényi-havasokhoz tartozó keskeny völgy fölött, a Gyergyó felé vezető út 5. kilométeréhez közel emelkedik a legendás Rapsonné vára, melynek közelsége a gyermek Áprily lelkében a mondavilág megelevenedését idézte elő: a várromokból kinövő kastély úrnője táltos lovon, gyémántbatáron ragadta magával: „… Mitikus terület volt ez gyermeklábam számára, katlana zárt birodalom, ahol titoktermő a föld, s különös illatú a virág, s beszédesebb a patakok suttogása. Ma is tisztán érzem: képzeletem legelső sugallatait Rapsonné erdejének és várának köszönhetem…”

Parajd belterületétől délnyugatra terül el a 8 ha terjedelmű Sóháta, legmagasabb pontja az 576 m magas Só-hegy. A geológiai természetvédelmi területet sódolinák, a Korond patakának áttöréses szurdoka és az esőbarázdás kősósziklák alkotják. Ez a különleges sószoros természeti ritkaság, napos időben a csillogó sósziklák egészen különleges képet mutatnak.

Parajd a sóhegyek birodalma: a Sóháta sóformái állandóan pusztulnak, a régiek helyébe újak keletkeznek. A szoros környékén vörös sóvirágok pompáznak, melyek a só közeli jelenlétét jelzik. A sótömzs fölött, a Sóháta tetején, kisebb-nagyobb dolinák, tölcsérek láthatók: a beszivárgó vizek kimarták a földalatti üregeket, s azok behorpadtak. A sóbánya bejárata a másik oldalon, a Szovátára vezető út bal oldalán található, a sóhivatal szomszédságában. A bányalátogatók és az asztmás betegségükből gyógyulni kívánók autóbusszal juthatnak a sóbánya belsejébe.

A Sószoros lényegében a Korond-patak szurdokvölgye, a Sóhát délnyugati részén terül el. A Sószoros Természetvédelmi Terület, két bejáraton át is megközelíthető Parajd és Alsósófalva találkozásánál egy hídon, majd a régi bányatelepen keresztül indul az út a szorosba.

A Szováta ékességének, felbecsülhetetlen értékének tartott Medve-tó heliotermikus tulajdonságának kialakulásában és megtartásában nagy jelentőséggel bírt az Aranybány-patak és a Kőrös-Toplica. A mai tó területe Kristóf-gödre néven volt ismeretes az 1800-as évek közepén. 1875. május 27-én felhőszakadás következtében víznyelő tölcsér alakult ki, melybe a lezúduló víz belesodorta a területen lekaszált szénát. A beszakadás és az elgátolás hatására 1881-re kialakult a tó, mely teljes mai alakját 6 év alatt nyerte el. Nevét egy kiterített medvebőrhöz való hasonlatossága miatt kapta. Festői környezetben, fás, ligetes erdőséggel övezve, 502 m magasan egy dolinában fekszik. Felülete 40 235 négyzetméter, kerülete 910 m, 306 m hosszú, 182 m széles, átlagos mélysége 6 m, legnagyobb mélysége 18,10 m, a benne lévő só töménysége 250 ezrelék. Fizikai-kémiai mérésekkel, kísérletekkel igazolták a tó nap hatására való melegedő tulajdonságát, mely egyedülálló.

Fotó: Váradi Péter Pál