ERDÉLY A MAGASBÓL – Légi felvételek 4.

A Gyergyói-medence fölött

1997-ben jelent meg először a Gyergyó és vidéke című honismereti fotóalbumunk. Feledhetetlen élményt nyújtott a könyv anyagának gyűjtése,  sok-sok barátot, rengeteg hézag pótló tudást.

Bajna György, gyergyószentmiklósi újságíró barátunk szülőföld-szeretete kísért a gyergyói csodavilágban, az ő gondolatai ajánlották könyvünket az érdeklődőknek:

„Mindig édes izgalommal lestem a felénk tévedőt. Megpróbáltam szóra bírni, mert aggódtam: csak a szülőföldem iránt érzett leírhatatlan szerelem az oka annak, hogy úgy látom-érzem a Gyergyói-medencét (a Grécestől Gyilkos-tóig, a Gyergyóremetére ügyelő Kereszthegytől Borszékig, a csomafalvi – napot is sétáltató – Délhegytől Magas-Bükkig), amit csak érezni lehet, de hűen kifejezni nem.

Még Orbán Balázs Árkádiámról szóló sorait is az illemtudó romantikus lelkületű vendég szavainak véltem. Ám jött két – Erdélyt, mint valami oltáriszentséget megmutató – ember: a fényképekkel láttató Váradi Péter Pál és az írók, költők, történészek búzájából pogácsát sütő Lőwey Lilla, hogy útravalóval lássa el az Erdélybe, annak gyönyörűséges tájegységeibe látogatót.

Aki nem látta még e 800 méternél magasabban elterülő fennsík falvait, aki nem állhatott szóba embereivel, aki nem ivott borvizeiből és nem hallgatta végtelennek tűnő rengetegei suttogását, magáról is kevesebbet tud.

Aztán, Gyergyóban a türelem már akkor virágot nyitott, amikor más vidékeken vérrel kellett fizetni a hitért is…

A hűség földje ez a végekre szakadt vidék, amely még a Pokol-tornáca örvényeivel is figyelmeztet a Békás-szorosban arra, hogy el lehet menni innen, de elhagyni senki nem tudta ez idáig.

Két fáradhatatlan vándor nyújt útravalót újabb könyvével. Hamuba sült pogácsát hosszú útra indulóknak; tarisznyába valót. Kevés vagy sok ez? Ki-ki döntse el, miután megpróbálta tetten érni a lélekkel látókat.

Édes izgalommal lestem eddig mások véleményét Gyergyómról. Amióta végiglapozhattam e könyvet, boldogabb vagyok: más is láthatja mit adott a hűségeseknek – kárpótlásul – Isten.”

A honismereti fotóalbum megjelenését követően 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy gépen szállhassunk e csodatáj fölébe, s madártávlatból is láttathassuk: „…mit adott a hűségeseknek – kárpótlásul – Isten.”

Parajdról Gyergyószentmiklós felé gyönyörű fenyvesek között kapaszkodik az út a Bucsin-tetőn keresztül. A hágó legmagassabb pontja 1287 méter tengerszint feletti magasságban található.

A zeteváraljai víztározó Erdélyben, Hargita megyében, Zeteváralja közelében található. A Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava. Építése 1976-ban kezdődött, és 1992-ben fejeződött be.

A víztározó a havasokról lefelé igyekvő fürge vadvizek folyását egy csodálatos mesterséges tóvá szelídíti, amely kiváló horgászati, fürdőzési, túrázási lehetőségeket biztosít.

A tó vize szennyeződéstől mentes, hiszen pisztráng is él benne. A horgászoknak nem szükséges horgászengedéllyel rendelkezniük, viszont a helyszínen beszerezhető napijegyet kötelesek venni.

A tavat körös körül hegyek övezik, és bár az erdőkben mindenféle nagyvad megtalálható (medve, hiúz, farkas, vaddisznó, szarvas, őz), a legnagyobb biztonság mellett túrázhatnak, vagy sétálhatnak, mivel azokat a helyeket, ahol az ember megjelenik, a vadállatok messzire elkerülik.

Nyirő József  az Uz Bence című művében (1933) írt a híres tréfacsinálóról, aki túljárt az úri vadászoknak, az állam embereinek eszén, kalandor vállalkozásokba kezdett, keresztet ácsolt, sőt imádkozni tanította a medvét. A regényhős szép emberi tulajdonságok hordozója is: hatalmas fizikai erő, életrevalóság, tréfálkozó kedv, a szegényekkel való együttérzés, segítőkészség jellemzi. A főszereplőben az író a székely nemzetideált festette meg, azon vonásokat emelte ki, amilyennek népét látni szerette volna. A Székelyudvarhelyhez közeli székelyvarsági tanyavilágban az idősebbek tudni vélik, hogy Nyirő József a Bagzos elnevezésű tanyacsoportban élő Pál Sári Dénesről (1882-1962) mintázta Uz Bence alakját. Pál Sári Dénes a régi időkben vadőr volt, aztán utász, útkarbantartó, halász, vadász, madarász, végül Székelyvarság szabómestere. 1933-ban Nyirő József a Júlia szép leány című balladajátékának székelyudvarhelyi előadásához ő készítette a jól szabott, abaposztó székelyharisnyákat. Így találhatott egymásra író és hőse, a regény helyszínül pedig az Uz és a Bence-patak találkozása feletti (csíkszentgyörgyi) erdőségek szolgáltak.

Az erdős hegyekkel, faóriásokkal övezett Varság tanyabokraival 77 négyzetkilométerre becsült területen fekszik a Székelyvarsági-medencében, a Nagy-Somlyó és az Újfalvi-Somlyó közötti vulkáni fennsíkon.

A csodálatos fenyőerdőkeretbe foglalt tanyabokrok különleges sziklaalakzatokkal váltakoznak, s a sűrű vízhálózat még titokzatosabbá teszi ezt a természet varázslatos pompájával feldíszített vidéket.

Székelyvarság az „anyavárostól” 34 km-re található a 128-as megyei út végső szakaszán. A zetelaki völgyzárógát melletti elágazótól közelíthető meg, északon Gyergyóalfalu és Gyergyócsomafalva, keleten Gyergyóújfalu és Zetelaka, délen Oroszhegy és Farkaslaka, nyugaton Korond község határolja.

Gyergyószárhegy (más néven Szárhegy nagyközség Erdélyben, Hargita megyében. Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban. Nevét valószínűleg az egykor Szármány-hegynek is nevezett hegyről kapta. A faluhoz tartozik Güdüc-telep, egy kis hegyi település, mely a környéken fekvő falvakhoz hasonlóan a központi falutól távol helyezkedik el.

A természet minden csodájával megáldott Erdély keleti részén húzódik meg „Székelyföld Árkádiája”, a hegyek közé szorult Gyergyói-medence, melyet a negyedkorban kiemelkedett vulkanikus vonulatok zártak közre. Határát keleten a Gyergyói-havasok (Pricske, 1543 m) kristályos-palás, nyugaton pedig a Görgényi-havasok (Mezőhavas, 1777 m) vulkanikus vonulatai képezik. Tengerszint feletti magassága 740-820 m között váltakozik; a Maros folyásának tengelyvonala irányába lejt.

A Maros felső folyásánál elterülő magas fekvésű Gyergyói-medence Székelyföld egyik sajátos néprajzi tája. Tarisznyás Márton gyergyói néprajzkutató így írt róla: „Gyergyó története az erdővel vívott küzdelem története is. A sebes hegyi patakok biztosították a településhez szükséges vizet és adták a hajtóerőt a malmoknak, fűrészeknek.” Gyergyószéket először 1406-ban említették, ekkor már számos települése volt.

Gyergyóalfalu templomának felirata szerint Isten háza 1213-ban épült, boltíves kapuja román stílusú.  Egykori védőfalának az 1930. évi restaurálás után csak töredéke maradt. A templomkertben áll az I és a II. világháború  áldozatainak emlékműve. A bejárattól jobbra egykori alfalviak által emelt zászlótalapzat áll. Ennek felirata:

„Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad”

A falu a Gyergyói-medence délnyugati részén, a Görgényi-havasokat és Hargita-hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik. Római katolikus temploma a régi fakápolna helyén épült, mai állapotában a neogótikus stílus elemeit mutatja. Fogarassy Mihály püspök a Szentháromság napján szentelte fel Szent Péter és Pál tiszteletére.

A falu borvízkútjairól is híres, azt tartják, hogy itt „minden ásónyomra” borvíz jön elő a földből.

Gyergyóremete, Hargita megye egyik nagy községe, a Gyergyói-medence északkeleti részén, a Görgény-hegység vulkáni vonulatának aljában, átlag 750 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, Ditróval és Csutakfalvával összenőve, Gyergyószentmiklóstól 15 km-re északnyugatra, a Maros mellett.

A hagyomány szerint a község alapítója egy Kendeffy Bonifác nevű ferencrendi szerzetes volt, aki a Maros bal partja feletti dombon telepedett meg, magányosan visszavonultan élve.

Innen a falu elnevezése: „remete”.

Gyergyóremete viszonylag késői település a Székelyföldön. Ennek ellenére a térség egyik hagyományőrző központja. A hagyományok őrzése szorosan összefonódik az új keresésével, mindennapjainkba való beépítésével.

Fotó: Váradi Péter Pál