Leírás
„Csendes csodák”
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
„Különös, hogy Erdély leghangosabb hatású dalnoka ez a csöndes, tartózkodó, szemérmes jellemű költő lett, de nem érthetetlen […] A költő évei nehéz évek voltak. Nehéz és küzdelmes kisebbségi évek, ezer veszéllyel és kelepcével. Azt hiszem, ebben a helyzetben senki sem tudott volna tökéletesebben viselkedni. A költői tehetség nem volt elég itt, sőt nem is volt a legfontosabb. A versekhez ember kellett, s a költő értékei emberi értékek.”(Babits Mihály)
Reményik Sándor Erdély szülötte, a magyar líra kiemelkedő egyénisége. Szerény életvitele, életfelfogása, a megtapasztalt élet, a család, az Istenhit, a természet szeretete, a betegség és barátságai tették azzá, akivé lett. A költeményein és könnyein át „a szépség találta meg önmagát”. Ez a szépség tette a kötőt és verseit szerethetővé.
Csendes csodák átélését tartotta a legfontosabb emberi életérzésnek: a mindennapok apró csodái a legszebbek, a legtitkosabbak. A szív apró kis kalapálását, a pillanatnyi csendet, az elérhető emberi vágyakat és a természet szépségeinek megismerhetőségét gondolta az igazi csodának: a halk szirom-csodákon át jelenik meg Isten, aki átsegít minden nehézségen.
Reményik Sándor „viadukt”volt: ember és ember, testvér és testvér között összekötő kapocs a költészete. Leomlottak előtte a határok: embertestvéreket keresett, akik a kisebbségi életet ugyanúgy élték meg, mint ő: bús diadalívként állta a fagyot és a hőséget. Költészete útmutatás, életparancs, program és bátorság:
Magamnak: gyötrelem, másoknak: út,
A hídépítő Istennek: dicsőség.
(Viadukt)
augusztus 30-án, Kolozsvárott született, az 1900-as évek nehéz sorsú első felében, a Trianon utáni erdélyi magyar költészet kiemelkedő alakja volt. Ő volt „az erdélyi költő” –, ahogy Németh László és Babits Mihály is nevezte őt. A Kisfaludy- és a Petőfi-Társaság tagjai sorába választotta. Több neves díjjal és elismeréssel tüntették ki: 1937-ben és 1941-ben kapott Baumgarten-díjat, 1940-ben a Corvin-lánccal jutalmazták, amely akkor a hivatalos Magyarország legnagyobb kulturális kitüntetése volt. Megkésve ugyan, de a Magyar Tudományos Akadémia Nagydíját is megkapta, amely 1941-ben, korai halála után ismerte el költői nagyságát.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.