Könyvbemutató: Lélekkel látók – A megtartandó végekért 2.

A fotóalbum alcímét Magyari Lajos, sepsiszentgyörgyi költőbarátunk versének refrénje ihlette:
A megtartandó végekért

2004, december 5-én a népszavazás a kettős állampolgárságról „érdeklődés hiányában” elbukott. A trianoni szétszakítottság utáni nemzetegyesítés eszközeként emlegetett magyar állampolgárság kiterjesztésének könnyített lehetősége lett volna. Az elszakított területekre került magyarság nevében szólt ekkor a költő alábbi  döbbenetes erejű versével:

 December 5.

 Jártál-e már te a végeken,
hol mások élték le az életem,
mások élték le az életünk,
hol a visszanyelt szavaink
százmilliója egyszer visszaint,
s megrenget földet, egeket hasít?
Ki volt, ki megállt mégis Itt?

Jártál-e te már a végeken,
hol nem a magadért érzett félelem,
de a fajtádért való érzelem
adott naponta egy csepp erőt,
hogy ami rád vár, azt mind végigéld?
A megtartandó végekért. A végekért. 

Jártál-e te már a végeken,
hol megszűnni tetszik a félelem,
de testvérek nélkül ez sem megy,
ha kezed ellöki, immár egyre megy,
hittél, s csalatkozva hű hitedben,
ráébredsz, hogy egy az egyben
csak magadban bízhatsz, ha lehet
s nem véd sem fajod, sem emlékezet?

Jártál-e te már a végeken,
hol százezrek gyűlnek, s a történelem
egyszer csak kimondja ítéletét:
volt egy nemzet, ki nem ismerné
önnön érdekét?

Baseball ütőkből faragott kopjafák
2004. december 5. Baseball ütőkből faragott kopjafák

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..