A fotóalbum alcímét Magyari Lajos, sepsiszentgyörgyi költőbarátunk versének refrénje ihlette:
A megtartandó végekért
2004, december 5-én a népszavazás a kettős állampolgárságról „érdeklődés hiányában” elbukott. A trianoni szétszakítottság utáni nemzetegyesítés eszközeként emlegetett magyar állampolgárság kiterjesztésének könnyített lehetősége lett volna. Az elszakított területekre került magyarság nevében szólt ekkor a költő alábbi döbbenetes erejű versével:
December 5.
Jártál-e már te a végeken,
hol mások élték le az életem,
mások élték le az életünk,
hol a visszanyelt szavaink
százmilliója egyszer visszaint,
s megrenget földet, egeket hasít?
Ki volt, ki megállt mégis Itt?
Jártál-e te már a végeken,
hol nem a magadért érzett félelem,
de a fajtádért való érzelem
adott naponta egy csepp erőt,
hogy ami rád vár, azt mind végigéld?
A megtartandó végekért. A végekért.
Jártál-e te már a végeken,
hol megszűnni tetszik a félelem,
de testvérek nélkül ez sem megy,
ha kezed ellöki, immár egyre megy,
hittél, s csalatkozva hű hitedben,
ráébredsz, hogy egy az egyben
csak magadban bízhatsz, ha lehet
s nem véd sem fajod, sem emlékezet?
Jártál-e te már a végeken,
hol százezrek gyűlnek, s a történelem
egyszer csak kimondja ítéletét:
volt egy nemzet, ki nem ismerné
önnön érdekét?
