Irodalmi fotóalbumok – Orbán Balázs (5.)

Tartalom

  1. Orbán Balázs (1.)
  2. Orbán Balázs (2.)
  3. Orbán Balázs (3.)
  4. Orbán Balázs (4.)
  5. Orbán Balázs (5.) (aktuális oldal)
  6. Orbán Balázs (6.)

 

Orbán Balázs, a legnagyobb székely (5.)

A legnagyobb székely születésének 180. évfordulójára
A legnagyobb székely születésének 180. évfordulójára

Orbán Balázs születésének 180. évfordulójára készítettük a 2009-es falinaptárt, melyben a legnagyobb székely önéletrajzi elemekkel átszőtt vallomásának részleteit jelentettük meg, mely itt látható:

Feledhetetlen jó anyám emlékezetének szentelve

„…hercegi eredetet szenvelgő naxosi latin családok közé tartozott a Foresti család is — amelyből Knecktel nősült. …Knecktel házasságából egy leánygyermek született, öröme, büszkesége szüleinek, szemefénye, különösen anyjának; a leányka szépen fejlődött, már a hetedik évet betöltötte, atyjának fájt hazafias lelke, hogy gyermekéből nem nevelhet magyar nőt; de különben benne is, mint minden hazájától távol élő magyarban fölébredett a honvágy, amely ellenállhatatlan erővel ragadta rég elhagyott hazája felé (…)

Ő mindenképpen rá akarta nejét bírni a Magyarországba való áttelepülésre; de neje épp oly szívósan ragaszkodott a páratlanul szép Bosphorushoz, melynek bűbájos partjain emelkedett fényes palotájuk, honnan láthatta a minden percben elvonuló hajók tarka raját… Ő az ismert szépet az ismeretlennel felcserélni, a bűbájos keletet, a ridegnek hitt északkal felváltani nem érzett vonzalmat magában. A férj minden rábeszélése, minden kérése, honvágy fokozta minden ékesszólása eredménytelen levén, arra határozta el magát, hogy a neje által bálványozott leánykát elragadja s Magyarországra viszi, hogy a viszontláthatás kecsegtetésével nejét is az odatelepedésre rábírhassa (…)

…A titokban, nagy lelki küzdelmek után megérlelt tervet foganatosítá is, s egy szép tavaszi reggelen kirándulás ürügye alatt kisleányával távozott és már indulás készen váró hajóra felszállva elvitorlázott Galacra, onnan szép Magyarországra utazott. Otthonjában tett látogatás után Kassára ment, hol az akkor kitűnő hírben álló nőneveldében elhelyezvén leánykáját s hat évre előre fizetett díjjal biztosítván kiképeztetését, visszaindult Konstantinápolyba, hogy nejét leányához, tehát Magyarországra való átköltözésre rávegye, s így imádott szülőföldjén, boldogan tölthesse el élte hátralevő napjait. … A visszatérő Knecktelt … meglepte egy … vihar s ő többé soha se Stambult, még kevésbé láthatta szülőföldjét, eltemettetett nyomtalanul a háborgó tenger hullámai által, mielőtt nejét értesíthette volna leánya hollétéről. (…)

…Neje kétségbeesése iszonyú volt szeretett férje, egyetlen gyermeke nyomtalan eltűnése miatt….Eugenia, a kis leányka ezalatt szépen fejlődött testben és szellemben a nevelő intézetben, a gyermek emlékezetében jóformán elmosódott szüleinek neve is, csak Konstantinápolyból való származásának homályos emléke maradt fenn. A hat év, melyre a tan- és tartásdíj ki volt fizetve, letelt s az elhagyatott árva az utcára való kidobatás veszélyének lett vala kitéve, ha az akkor Kassa közelében a gecsei kastélyban lakó báró Orbán Pálné, született Dessewffy grófné keresztényi nemes buzgalomtól ösztönözve, magához nem veszi a szegény elhagyottat, s leányaival tovább neveltetvén, annak gondozását magára nem vállalja. (…)

Akkortájt került haza a katonaságtól báró Orbán Pálné nagyobbik fia, báró Orbán János, aki a napóleoni hadjáratokból sebterhelten és sebzett szívvel is jött haza s búcsút vett a hadi pályától…egy alkalommal amidőn szülőinek látogatása s osztályrésze átvétele végett, illetőleg az elzálogosított lengyelfalvi ős családi birtok kiváltsága érdekében Gecsére ment, ott megismerkedett a szépen fejlődött Knecktel Eugeniával, a támaszt és védelmet igénylő szegény árvával, azt megszerette, s nőül vevén, azzal a kiváltott lengyelfalvi ős birtokba, a család származási helyére telepedett le. …A távol-kelet szülöttjéből itt székely bérceink közt derék magyar menyecske lett. Édesatyám rögtön lépéseket tett anyósának fölfedezésére, de évek teltek el s már mi gyermekek hárman voltunk, amidőn végre sikerült, a konstantinápolyi osztrák követség közvetítésével, anyai nagyanyánkat fölfedezni, aki Konstantinápolyban nemcsak élt, hanem nagy gazdagságnak örvendett. (…)

…Határtalan volt öröme és boldogsága elveszettnek hitt egyetlen gyermeke fölfedezésén, kinek halálát siratta folyton, s az élet céltalansága felett epedezett. Egy új élet tárult fel előtte, eltelt lelke azon varázzsal, amit csak egy anya tud érezni, amidőn az üres szív visszanyeri táplálékát s annak hézagait a fönséges anyai érzés boldogsága tölti el, midőn az élettörekvések célpontja felragyog útjelölőként a téveteg puszta kietlenében….Ez érzés tölté el a reménytelenségből kiragadott édesanya szívét, ki feltalálta elvesztett paradicsomát, ez érzés ragadta székely bérceink felé, hogy elveszettnek hitt gyermekét újból karjai közé szoríthassa. Amidőn a nagyanya megérkezett ide székely bérceink közé, azon furcsa és megható jelenet adta elő magát, hogy magyarrá lett leányával, csak magyar férje tolmácsolásának segélyével tudott értekezni, míg édesanyám a gyermekkora óta elfeledett olasz és görög nyelvbe újólag be nem gyakorolta magát….”

Szejkefürdői kapusor - az elsőt Orbán Balázs állíttatta

Szejkefürdői kapusor – az elsőt Orbán Balázs állíttatta

Kapcsolódó fotóalbum: A legnagyobb székely – Orbán Balázs

folytatjuk…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .