Tartalom
- Törzsében székely volt – Tamási Áron (1.) (aktuális oldal)
- Törzsében székely volt – Tamási Áron (2.)
- Törzsében székely volt – Tamási Áron (3.)
- Törzsében székely volt – Tamási Áron (4.)
- Törzsében székely volt – Tamási Áron (5.)
Törzsében székely volt – Tamási Áron (1.)
Tamási Áron csodálatos világát kutattuk szorgalmasan, immár ismételten, hisz a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke című honismereti fotóalbumban is alaposan körbejártunk itt. Úgy éreztük, irodalmi fotóalbumban is meg kell örökítenünk munkásságát, azt a csodálatos helyet, ahol megszületett, ahol felnőtt, ahol megkapta a hamuba sült pogácsát, mielőtt elindult az Élet felé vezető nagy útra. Bármelyik könyvét olvastuk is, mindig otthon voltunk vele. Farkaslakán, vagy a környező erdőkben, a körülölelő kaszálókon, az Isten ege felé emelkedő dombokon, hegyeken. Éreztük, hogy ott van ő is velünk: ő a Szűzmáriás királyfi, ő a Tündöklő Jeromos, ő a Jégtörő Mátyás, vagy Ábel, aki megjárta a rengeteget, az országot, még Amerikát is, de megmaradt Hűséges Mártonkának. Még találkozhattunk legfiatalabb húgával, Erzsi nénivel, akinek rengeteg mondanivalója volt „Áronról” a tekintélyt kivívó bátyról, aki Farkaslaka nevét a magaslatokig emelte, s a település származási legendáját oly meseszerűen tárta elénk. Ahonnan elment a kicsi Áron a megsegítő tudomány tarka mezőire, a szülői ház: ma Tamási Áron Emlékház. Ahogy a Bölcső és bagoly című könyvében megírta, Áron a vak véletlennek köszönhette, hogy tehetsége kibontakozhatott: egy nem várt baleset indította el életének regényes útján.
1907 karácsonyának másodnapján történt szerencsétlenség következtében vesztette el bal kezének egyik ujját, s a szülők feltételezték, hogy ez a mezei munkában erősen hátráltatná. Édesapja jelezte a Gyulafehérváron élő Áron bácsinak az esetet, s azt is, hogy a legénykének jó esze van. A kanonok nagybácsi válaszlevele szerint vállalta kis unokaöccsének taníttatási költségeit. Elindult hát a hosszú, könnyűnek nem mondható úton, s egy Benedek Eleknek írt levelében így vallott: „Egész szívemmel Erdélyben s Erdélyért élek”. Valóban így volt, soha nem feledte el az „angyali” szülőfalut, ország-világ elé emelte Farkaslakát, így hálálva meg az életet, mellyel a kis település megajándékozta őt, s megtanította arra, hogy a szülőföld iránti hűség megtartó erő a magyarság számára; a szülőfalut arra, hogy büszke legyen nagy fiára, akinek szelleme csillagként ragyog felette: fényét nem homályosítja semmi, a múló idő tovább fényesíti. Az album előszavának megírásához megnyertük Ugrin Arankát, a Tamási Áron Alapítvány Kuratóriumának elnökét. Mindenben készségesen segítségünkre volt, finom lényének a háttérben mindig éreztük segítő szándékát. Ebből az időből származik Hadnagy Jolán barátsága is, aki a farkaslaki Tamási Áron Egyesület elnöke. Fáradhatatlan kedves teremtés, nem lehetett tőle olyat kérni, amit ne teljesített volna. Csodálatos bemutató megszervezésével örvendeztetett meg bennünket. Hadnagy Jolánnak köszönhetjük, hogy a Székelyföld ezer pillanata című kiállítási anyagunk végre elnyerte méltó helyét.
A farkaslaki Tamási Áron Egyesület felújíttatta Tamási Áron nővérének, Ágnesnek egykori pajtáját, mely Kultúrcsűr néven az emeletet az 1077 fotóból álló kiállítás rendelkezésére bocsátotta. Talán véget ér a nagy gonddal, szeretettel összeállított anyag kálváriája, melyet annak idején Pista pap bácsi (+Hajdó István főesperes) áldott meg.
Kapcsolódó fotóalbumunk: Törzsében székely volt – Tamási Áron