Visszatekintő – Erdélyalbum – a folytatás…

Az erdélyi végek kicsiny szelete: Gyergyó

Az előző rész a végekről szólt, íme egy végekre szakadt vidék.

„… Mindig édes izgalommal lestem a felénk tévedőt. Megpróbáltam szóra bírni, mert aggódtam: csak a szülőföldem iránt érzett leírhatatlan szerelem az oka annak, hogy úgy látom-érzem a Gyergyói-medencét (a Grécestől Gyilkos-tóig, a Gyergyóremetére ügyelő Kereszthegytől Borszékig, a csomafalvi – napot is sétáltató – Délhegytől Magas-Bükkig), amit csak érezni lehet, de hűen kifejezni nem. (…)

Aki nem látta még e 800 méternél magasabban elterülő fennsík falvait, aki nem állhatott szóba embereivel, aki nem ivott borvizeiből és nem hallgatta végtelennek tűnő rengetegei suttogását, magáról is kevesebbet tud. Aztán, Gyergyóban a türelem már akkor virágot nyitott, amikor más vidékeken vérrel kellett fizetni a hitért is… A hűség földje ez a végekre szakadt vidék, amely még a Pokol-tornáca örvényeivel is figyelmeztet a Békás-szorosban arra, hogy el lehet menni innen, de elhagyni senki nem tudta ez idáig.” (Bajna György)

Igen. Ez a végekre szakadt vidék sokat adott nekünk. Adta a sok-sok barátot, a sok-sok élményt, a rengeteg hézag pótló tudást.

A gyergyói gyűjtőmunka során Hajdó István főesperes segítsége is nagyon sokat jelentett. A csíkszentdomokosi Katalin nővérek küldtek hozzá, s tőle egy kísérőlevelet kaptunk, s ha azt felmutattuk, megnyíltak előttünk a bizalmatlanság kapui. A szárhegyi ferences kolostorban például nem lett volna keresni valónk a főesperes levele nélkül. Hajdó István rengeteget mesélt is, mutatott egyházi relikviákat. Több ízben láttuk misét celebrálni, melyeken mindig valami újjal, különlegessel készült a hívek számára. Egy húsvéti szentmisén például megmosta a tanítványai lábát, ahogyan Jézus is tett egykor. „Jézus követe” sok helyre elkísért bennünket, megmondta, hol lesz búcsús körmenet. Volt, hogy megtakarított pénzét adta, mikor hirtelen megszorultunk. Szerencsére aztán vissza tudtunk adni mindent, s gyülekezetének sokat segítettünk. Sok-sok könyvet is juttatunk a pap bácsinak, hogy tovább ajándékozza azokat.

A Csalhó, Gyergyó határában
A Csalhó, Gyergyó határában

Az első kiadás már majdnem elfogyott, amikor Gyergyószentmiklóson a római katolikus templom fennállásának 500. évfordulóját ünnepelték, 1998. szeptember 20-án. Hajdó István főesperestől díszes meghívót kaptunk az ünnepségre, de iskolai elfoglaltságom miatt nem ígérhettük, hogy elmehetünk. Pénteken délután egy megbeszélésre kellett volna mennünk, s már a kocsiban ültünk, amikor Pali így szólt: – Ne menjünk inkább Gyergyóba? – De menjünk – válaszoltam nevetve. De hétfő reggel fél nyolcra az iskolában kell lennem!  El is indultunk, éjszakára beértünk az erdélyi városba. A pap bácsi nagyon örült nekünk, s a másnapi ünnepségen nagy megtiszteltetésben részesültünk: az ünnepi szentmisén Oklevelet kaptunk, JUBILEUMI EMLÉKEZTETŐ címmel, az alábbi szöveggel: LŐWEY LILLA és VÁRADI PÉTER PÁL részére AZ EGYHÁZ ÉRDEKÉBEN ÉS SZOLGÁLATÁBAN KIFEJTETT TEVÉKENYSÉGE ELISMERÉSÉÜL. Gyergyószentmiklós, 1998. szeptember 20. aláírás: Hajdó István főesperes-plébános – az egyházi hivatalos pecséttel. Talán ez az esemény volt a legemlékezetesebb élményünk a kezdetek idején. Természetesen,  hétfőn reggel időben ott voltam az iskolában, de a kollégáim nem igen értették látható boldogságomat.

A Gyergyó és vidéke második kiadásának bemutatója Budapesten volt, Hajdó pap bácsi volt a díszvendég, az V. kerületi Polgármesteri Hivatal jó kapcsolatot ápolt vele, s híveivel, sokat segítettek neki és a gyergyói vidéknek. A pap bácsi azóta is sokszor volt vendége, előadója a könyvbemutatóknak, s barátságunk az évek során elmélyült, kapcsolatunk töretlennek bizonyult.

Székelyföld-szerte itt a legkülönlegesebbek az emberek. Hihetetlenül vendégszeretők. 10 falu az egész vidék, mégis rengeteg tehetséget adott az utókornak illetve a jelenkornak. Festők, szobrászok, költők, írók, néprajzkutatók, fafaragók születtek itt szép számmal. Pedig a legmostohább természeti körülményeket is erre találjuk. A leghidegebb telek itt köszöntenek az emberekre évről-évre. Gyergyóalfaluban  – 43 fokot is mértek már. Elkülönülten, zárt közösségben éltek itt a népek régen, sem a máshol oly jellemző székely ősvárak, sem hágók nem tarkítják a környéket. A Békás-szoros 200 éve keletkezett, azóta enged bejárást e hegyes-sziklás-erdős vidékre. Az 1997-ben   megjelent Gyergyó és vidéke album akkora sikert hozott, hogy 2000-ben újra ki kellett adni. Ez arról árulkodik, hogy milyen tekintélyes e vidék kulturális-szellemi súlya. A Gyergyó és vidéke tartalmazza a történelmi Csíkszék tájait a Békás-szorostól Borszékig: a Gyergyói- és Kelemen-havasokat, a Gyilkos-tavat, a Maros folyót; benne a Gyergyói-medence településeinek múltját, jelenét, Bethlen Gábor gyermekkorának helyszínét: a szárhegyi Lázár-kastély történetét.

A Békás-szoros fentről
A Békás-szoros fentről

A kiadás idején már elég nehéz volt az iskolában a helyzetem. Egyrészt, ahogy mindenhol, az emberi kapcsolatok minősége itt is alaposan megromlott, a rohanó, értékvesztett világban. Sokan nem nézték jó szemmel újdonsült feladataimat, íróként, szerkesztőként elért sikereimet, s kifogásolták utazásaimat. Kevesen maradtak a régi jó kolléga-barátok közül. A vállalkozással kapcsolatos ügyek intézésének is jó tett volna, ha „csak” az új hivatással foglalkozom.  Szóval 1998 óta a nyugdíjasok táborát erősítem (korkedvezményesen), s mióta így van, ha lehet, még többet dolgozom, de most már „egész népemet tanítom”.

A következő részben Felcsíkra látogatunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .