Visszatekintő – Erdélyalbum – Udvarhelyszék, a székely anyaszék – Homoródi-dombság

Homoródi-dombság

A székely anyaszék…. folytatás

A Kis- és Nagy-Homoród világáról szóló honismereti fotóalbumunk 2000-ben jelent meg. Míg jártuk a vidéket, a táj völgyének és magaslatainak természeti jelenségei, legendái elkápráztattak bennünket.

A tájegység öleli fel a Nagy-Küküllő és a Nagy-Homoród vízválasztóját. A Homoródalmástól 9 km-re található szurdokvölgy különleges természeti képződményét – a „legnagyobb székely” emléke előtt hálás kegyelettel tisztelegve – 1931. június 14-én Orbán Balázs barlang névre keresztelték, mely előzőleg a Főbarlang (vagy Kőlik) nevet viselte.

A szép emlékű, igaz baráttá vált kísérőnk, a baróti Dénes Pista geológus vezetett e gyönyörű táj rejtelmeibe. Tőle tudtuk meg, hogy a több ezeréves, 1500 m hosszú barlang egykori, szép időket megért cseppkövei az érdeklődő látogatók „jóvoltából” mind a Bejárati teremből, mind a többi helyiségből eltűntek.

A könyv borítója
A könyv borítója

Csak kapkodtam a fejem a gyönyörűségek láttán, fotós párom lencsevégre kapott minden szépséget, különlegességet. Hálásak voltunk Dénes Pistának, hogy így bejáratta velünk ezt a mesevilágot! A mélyben a tekintélyes Vargyas hömpölygeti titkát a múlt eseményeiről, csobogó hullámai sejtetik Dárius kincseinek rejtekét, Attila népének emlékét, Réka királynő szomorúságát, Csaba királyfi vitézségét.

A Vargyas-szurdok
A Vargyas-szurdok

A Vargyas-szurdok lélegzetelállító szépsége, a tájegység egyháztörténeti eseményei, az unitárius vallás kialakulásának története, emlékei, a vallásalapító Dávid Ferenc küzdelmes, sorsfordító élete, a térség híres szülötteinek – Jánosfalvi Sándor István, Nyirő József, László Gyula – emléke mind-mind megannyi csodát jelentett. Az Előszót nagytiszteletű Dr. Szabó Árpád unitárius püspök írta, akit többször is felkerestünk Kolozsvárott, majd a könyv elkészülte után eljött velünk Székelyföldre, s minden település unitárius közösségében bemutatta a tájegységről szóló albumot. Ekkor is Gál Ödi bácsi volt hűséges kísérőnk, vele jártunk Recsenyéden, amikor a falubeliek egy kedves történetet meséltek el: „Egy vén kutya Recsnyéden / Buglyán szorult volt a réten.” A népi rigmus egy boglyán békésen alvó kutya esetére emlékezik: egy alkalommal az ár felkapta a boglyát kutyástól, hiába vinnyogott a szegény jószág, a víz elúsztatta a messzeségbe. Azóta mondják a szorult helyzetűekre: „Beszorult, mint a recsenyédi kutya”.

Errefelé igen sok mókás történetet hallottunk, a jánosfalvi is feledhetetlen, amely szájhagyomány a kecskebehajtás történetét őrzi: egykor nagy csapat gólya szállt le a közeli rétre. Az esti homályban a jánosfalvi atyafiak kecskének nézték azokat, s jó nagy áldomást csaptak a remélt hajtópénz fejében, s indultak összeszedni a vélt kecskéket. Nagyot néztek aztán, amikor a kecskék szárnyra keltek, s felemelkedtek a magasba. Azóta a környéken jánosfalvi kecskéknek nevezik a gólyákat. A páromnak jelentett sok-sok élményt a környék, többször volt szerencséje halászokkal, vadászokkal járni a tájat, ifjúkori emlékeit juttatta eszébe a sok apróvad, szárnyas, de a havasi gazdálkodás tanulmányozása is igen szép emlékeket hozott számára. Egy alkalommal, igen kemény téli időben Péter Jancsival kirándultak Szentegyháza felé. Olyan csodát láttak, hogy hazajöttek Éváért és értem, s nekünk is meg kellett nézni a téli természet által készített káprázatot: egy sósborvíz feltört a mélyből, s hihetetlen magasságokba csapott, miközben a nagy hidegben megfagytak a cseppek. A sok-sok csepp aztán magas jégdombot alakított ki. Csodájára jártak a környékbeliek. Vofkori Gyuri bácsinak is megmutattuk a képeket, ő is álmélkodott, s hamarosan megtekintette a saját szemével is. Olvadás után aztán se híre, se hamva nem volt ennek a bűbájnak többé.

Kirulyfürdő - borvízkitörés
Kirulyfürdő – borvízkitörés

A Központi-Hargita nyugati részén, a 820-880 m magas Cekend-tető csodálatos fennsíkján, a Székelyudvarhelyt Csíkszeredával összekötő műút jobb oldalán kőkereszt jelzi, hogy ezen a területen is a Homoródok vidékére érkeztünk. Innen a látvány egyedülálló: a Központi-Hargita teljes pompájában tündököl. Előtérben a Láz és a Tizenhétfalusi-havasok, majd a Mihály-havas magas falként emelkedő déli lejtőit láthatjuk, a háttérben pedig az 1801 m magas Madarasi-Hargita oromzata nyújtózik az égbolt felé. A Központi-Hargita csúcsairól itt lesiető patakok között találjuk a Rákosi-Homoródot és a Szenes-Homoródot, melyek Homoródfürdőnél egyesülnek, valamint a Fürdő-patakot, melynek vize az egyesült patakba ömlik, s innen Nagy-Homoród néven ereszkedik tovább az Ilona-völgyön keresztül. A hegyvonulat legbonyolultabb kőzet-felépítésű területe bocsátja útjára a Vargyas kristálytiszta vizét is, mely déli-délnyugati irányban gyűjti össze a hozzá csatlakozó kisebb csermelyeket.

A Központi-Hargita nyugati vidékének havasalji területe a sajátos felszínű, klímájú és vízhálózatú Tizenhétfalusi-havasok, a havasi állattartás-pásztorkodás klasszikus területe. A vulkáni törmelékes kőzetekből felépült térszínen bokrokkal tarkázott, mocsaras, ingoványos alhavasi lápok, pangó vizek húzódnak meg. Kialakulásának eredetéről érdekes történetet őriz a szájhagyomány, mely szerint egykor Homoródfürdő közelében lévő Földvár özvegy úrnője, a hatalmas havas birtokosa magányát megunva, a Rika-hegy közelében élő leányához szándékozott költözni. Kihirdette, hogy aki őt temérdek kincsével, nagy vagyonával elszállítja a vágyott helyre, annak itt lévő birtokait adja fizetségül. Ekkor összeállott a havasi birtokot nélkülöző 17 falu, s több száz szekérrel szállították a bús özvegyet leányához. Így nyerték el cserébe – a rege szerint – a ma is birtokolt Tizenhétfalusi-havasok területét.

A Cekend-tetőn tovább haladva a műút csodálatos fenyőerdő árnyalta völgyön visz a festőien megkapó Homoród völgyében a „Hargita gyöngyszeméig”: Homoródfürdőig. A főút mentén ásványi anyagban gazdag borvízforrások ontják hűsítő vizüket. A Málnavészfark kanyarán felül található a Homoródi- vagy Vészfarki-forrás, az út alatt a Csorgó-forrás, a Fürdő-patak jobb partján pedig a Lobogó- vagy Kápolnás-forrás tör elő a föld méhéből. A havasi táj gyönyörű vidéke, a százados fenyőóriások üde légköre s az áldásos borvizek gyógyító hatása életkedvjavító erőt kölcsönöz.

 

A Központi-Hargitából délre igyekvő Kis-Homoród völgyében alakult ki Homoródalmás község, a területéhez tartozó – az Almás-patak mentén megközelíthető – Vargyas-patak szurdokvölgye és az almási barlangok tájvédelmi körzete.

Az Észak-Persányi-hegység mészkövébe 4 km hosszúságban vágódott be a Vargyas vize, Víznyugatnál a szikla alatt folyik tovább búvópatakként. A 936 m magas Felső-Mál és a 935 m magas Alsó-Mál mészkőszirtje közé beékelődött mészkőszurdok a Kőmező-patak beömlésénél kezdődik, és a Vízkeletig tart, ahol a patak előbukkan a szikla alól.

A Homoródalmástól 9 km-re található szurdokvölgy különleges természeti képződményét – a „legnagyobb székely” emléke előtt hálás kegyelettel tisztelegve – 1931. június 14-én Orbán Balázs barlang névre keresztelték, mely előzőleg a Főbarlang (vagy Kőlik) nevet viselte. 1973-ban függőhidakkal szerelték fel a 18 m mélység felett tátongó, a Csudálókő északi oldalában lévő bejáratot, ahova jelenleg lépcsőkön lehet feljutni. 1996 júliusában újabb emléktáblát avattak az egykori mentsvárnál. A több ezeréves, 1500 m hosszú barlang egykori, szép időket megért cseppkövei az érdeklődő látogatók „jóvoltából” mind a Bejárati teremből, mind a többi – Ablak, Szuszékok, Csala sírja, Kápolna- és Márványterem, Újkijáró, Függőkő, Nagyterem, Karzat, Pokol, Kutyalika, Medvebarlang, Jordán kútja, Emeleti terem – helyiségből eltűntek.

A Főbarlang bejárata- ma Orbán Balázs-barlang
A Főbarlang (vagy Kőlik) bejárata – ma Orbán Balázs-barlang

A vadregényes völgy sziklanevezetességei megindították a nép képzeletét, s a szájhagyományban kialakult történetek ma is élnek.

A Mál-tető aljában lévő Kőmező kápolnaromja a tatárveszedelem idejéből maradt itt. A barlangokból előmerészkedő lakosság megmeneküléséért hálából emelte a kis kápolnát.

A különleges formájú sziklákat a képzelet és a hagyomány nevezte el. A Farkasösvény, a Tatársánc, a Cukorsüveg, a Nagy-Kőfolyás beszélő nevek, mindegyikhez külön történet fűződik.

A mélyben a tekintélyes Vargyas hömpölygeti titkát a múlt eseményeiről, csobogó hullámai sejtetik Dárius kincseinek rejtekét, Attila népének emlékét, Réka királynő szomorúságát, Csaba királyfi vitézségét. Az Ugron-lyuk vagy Lócsűr a szirtfal ajtószerű nyílása mögötti barlangja, itt tarthatták hajdan a lovakat, marhákat. A Csudálókőre felkapszkodva felejthetetlen panoráma tárul a szem elé, de a sziklák alá elbújt Vargyas-patak nem látható, csupán a víz csobogása jelzi búvópatak voltát. Egy érdekes víznyelőben bújik el a barlang előtt „Víznyugatnál”, s a barlang mögötti „Vízkeletnél” kerül ismét napvilágra.

A Vargyas - Víznyugat
A Vargyas – Víznyugat

Az egykori székely fonóban szájról szájra járt a rege egy tiszta szívű emberről, aki a Vízkelet kapuján bejutott, s mélységes tó vizét érte el a sziklák alatt. Csak úgy ragyogott minden, tiszta arany volt a tó partja. Az esetnek híre ment, s a kapzsi kincskeresők sokasága igyekezett a mesés kincs reményében a sziklák rejtekébe. Még most is ott állnak a tóparton az odaveszett aranykutatók kikötött csónakjai.

A Csala-tornya nevű sziklaképződmény a tatáridőkről mesél, a bátor székely fiúról, aki a tatárok elvonulását először észlelte a magas sziklatorony tetejéről, s széles, heves mozdulatokkal igyekezett a kétségbeesett embereket tájékoztatni a vész megszűntéről. De a lába alatt megmozduló kő hatására megingott, s egyensúlyát elvesztve lezuhant a sziklacsúcs tetejéről. Eltemették nagy jajveszékelés, keserves sírás kíséretében a torony tövében lévő barlang nyílásába. Neve és emléke azóta is él a székely népemlékben, a sziklaszálat a vitézről Csala tornyának, temetkezési helyét pedig Csala sírjának nevezi a néphagyomány.

A Szász- és Székelyföld határán fekszik a Brassó megyei Székelyzsombor, a történelmi Udvarhelyszékhez tartozott egykor. Nyírő József szülőfaluja szorosan illik a Hargita megyei tájba.

A Kalibáskő
A Kalibáskő

A Homoródi-dombság, illetve a két Homoród vidékének északkeleti határa a Székelyudvarhelyt Csíkszeredával összekötő műút vonalán megközelíthető vízválasztó. A 13A jelű műút a Vargyas-patakot átszelő híd után egyre emelkedik, s Csíkszereda irányába haladva eléri a kalibáskői elágazót. Ezt a területet különleges, kaliba formájú sziklaképződményéről nevezték el, s azt itt épült vendégcsalogató is e kőről kapta nevét. Innen a délre forduló út 2 km megtétele után a természeti csodákkal felvértezett Hargitaligetbe, onnan az ugyancsak varázslatos környezetben, a Tolvajos-patak festői völgyében Kirulyfürdőre érkezik. A Köves-patak mellett az egykori hévizekből, gejzírekből opál csapódott ki, főleg vízopál. A hajdani fürdőtől délre festékföldet bányásztak. A csend a nyugalom, a tiszta levegő uralkodik itt, a 19. századi kőhalmi és segesvári szászok kedvenc nyaralóhelyén, vidáman előbúvó borvizei kellemes hűsítőül szolgálnak. A fürdő felett magasodó – beszédes nevű – Sólyomkő a sólymok hazája volt, a fejedelmek korában Lövéte sólymárai – akiknek előjogait a fejedelmek többször megerősítették – itt gyűjtötték be a fiókákat. A fenyves koszorúzta regényes erdei út a Kiruly-sarka érintésével Lövétére érkezik.

A tájegységet lezáró, Székelyudvarhelytől 36 km-re lévő, 997 m magas Tolvajos-tetőn, a Hargitafürdő felé ágazó út találkozásánál 3 keresztből álló emlékmű hívja fel magára a figyelmet. Az 1996-ban felállított hármaskereszt a szépemlékű Márton Áron születésének 100. évfordulójára készült el, emléket állítva a töretlen hitű, nagy tiszteletnek örvendő püspök személyének, a csíksomlyói kegyteplom 1442-es alapításának, valamint a 896-ban bekövetkezett magyar honfoglalásának.

A Tolvajos-tető jelképpé vált keresztjei
A Tolvajos-tető jelképpé vált keresztjei

Kis kitérővel folytatjuk

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .