Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke
A székely anyaszék…. folytatás
A Nyikó mente, valamint a történelmi Keresztúrszék jellegzetességeit, történelmi sorsfordulóit, a székelység vállalt és viselt feladatait, a székelysors alakító eseményeit; valláskultúráját: a katolikus, református és unitárius hit együttélését tanulmányoztuk a gyönyörű táj felfedezése közben. A Fehér-Nyikó és vidéke album előszavát a Bogárfalván született Hajdó István főesperes, atyai jó barátunk írta. Tamási Áron neve, illetve szülőhelye, Farkaslaka, valamint Orbán Balázs munkássága fémjelzi a tájegység első szakaszát.
Ezen a vidéken is találtunk csodákat, legendákat. Ki ne ismerné Tamási Áron szívet-lelket gyönyörködtető lírai vallomásait a Székelyföldről és a „szelíd és szőke folyócská”-ról, annak meseszép völgyéről vagy magáról a bölcsőt ringató szülőfaluról. Lehet-e kedvesebben, melegebb szeretettel szólni a bölcsőt ringató szülőfaluról, mint ő tette? Kalandozhatik-e többet a szívből jövő gondolat a szülőföld gyermeket nevelő tájainál, mint az ő történeteiben? Bármelyik könyvét olvassuk is, mindig otthon vagyunk vele, Farkaslakán, vagy a környező erdőkben, a körülölelő kaszálókon, az Isten ege felé emelkedő dombokon, hegyeken. Érezzük, hogy ott van ő is velünk: ő a Szűzmáriás királyfi, ő a Tündöklő Jeromos, ő a Jégtörő Mátyás, vagy Ábel, aki megjárta a rengeteget, az országot, még Amerikát is, de megmaradt Hűséges Mártonkának. Képzeletben felkapaszkodunk a Kalondára, melynek tetejéről már látszik is a békés székely falu, s a türelmes szemlélő megpillanthatja a „Mordicát”, Tamásiék kaszálóját a hét szilvafával, melyhez oly sok kedves emlék fűzte az írót. Kicsit lejjebb ereszkedve, az út mentén, balra, pompás erdei ösvény vezet a Nyikó-patak forrásvidékéhez, a Veres Máté kútjához.
A Székelyudvarhelyen élő Gál Ödön baráti jó tanácsokkal, szakmai támogatással és sok-sok szabad idővel támogatta a gyűjtőmunkát. Úgy ismerte Udvarhelyszéket, mint a tenyerét, s bizony úttalan utakon vezetett, s mutatott meg minden szépséget a tájból.
Apró, szegény vidék a folytatás, néprajzi hagyományokban sem gazdag. A könyv is nehezebben állt össze ennélfogva. Sok feltárni való nem volt, így az embereket beszéltettük, múltról, jelenről. Jellemzően itt főleg unitáriusok élnek, akik körében annak idején a szegénységüket grabancon ragadva, könnyebb volt a reformáció terjesztése. A gazdagabb vidékek maradtak a katolicizmusnál általában.
Székelykeresztúr és környékének földrajzi leírása, majd a Gagy mente természeti környezete, a lakosság megélhetési gondjai, hagyományok a mindennapi munkában, mind-mind fontos témája az albumnak.
A felfedezés örömével tanulmányoztuk Petőfi Sándor életének utolsó napjait, legendáit. Székelykeresztúr múltja, jelene, a Gagy és a Küsmőd völgye, a Világörökség tagjaként számon tartott Énlaka környéke, a legendás Firtos világa, a Solymosok vidéke mind-mind hozzájárult a gyűjtőmunka szépségéhez.
„Énlaka felett a Firtos lova hátán lehajtott fővel elaludt a Gondviselés. A havasi faluk háta mögött az égnek egy zord gondolata beléhullott az erdők méhébe, s rá felzúgott a csend. S felébredtek a fák, a víz és minden ékessége a földnek. Kesergő szellemek jeget sírtak a fellegek hátán…” – jellemezte Tamási Áron a tájat.
A kicsi szőke Fehér-Nyikó, mely forrásától egészen Rugonfalváig csillogó örömmel csörgedez, s mindvégig kedvesen fogadja a kis csermelyeket, befejezi önálló életét, hogy a biztonságot nyújtó Nagy-Küküllővel egyesüljön. A mezővárosi múltra visszatekintő kisváros, Székelykeresztúr Hargita megye dél-nyugati csücskében, a Nagy-Küküllő völgyében húzódik meg, a Fehér-Nyikó és a Gagy-patak által közrefogott területen. A városban a 17-19. század idején több figyelemre méltó középületet emeltek, melyek közül a Gyárfás kúria igazi hírnévre tett szert a Petőfi-legendának köszönhetően. Itt, a kúria vadkörtefája alatt írta utolsó versét, s innen küldte utolsó levelét Szendrei Júliának Tordára.
Az 1980-as évek faluromboló programjának több székely település is áldozatul esett, Bözödújfalu határában lévő dózer szimbolikus hangulatot képvisel, pedig nagyon is valóságos a jelentése: mindenkit elsöpörni a föld színéről, akinek nincs ereje szembe szállni az embertelen akarattal. Az egykori falu emlékműve, a „lakóház-torzó” szívbemarkolóan, felkiáltójelként emlékeztet a faluirtásra, emléktábláján a következő felirattal:
„A TÓ FENEKÉN BÖZÖDÚJFALU NYUGSZIK
180 HÁZÁNAK VOLT LAKÓIT SZÉTSZÓRVA
A NAGYVILÁGBAN MA IS SIRATJÁK. A DIKTATÚRA
GONOSZ VÉGRAHAJTÓI LEROMBOLTÁK ÉS ELÁRASZTATTÁK, EZZEL EGY EGYEDÜLÁLLÓ TÖRTÉNELMI-VALLÁSI KÖZÖSSÉGET SZÜNTETTEK MEG, MELYBEN
KÜLÖNBÖZŐ NEMZETISÉGŰ ÉS FELEKEZETŰ CSALÁDOK ÉLTEK EGYÜTT ÉVSZÁZADOKON ÁT
EGYMÁST TISZTELVE ÉS SZERETVE,
PÉLDÁS BÉKESSÉGBEN. IMMÁR A KATOLIKUS,
UNITÁRIUS, GÖRÖGKATOLIKUS ÉS SZÉKELY
SZOMBATOSOK FOHÁSZAI ÖRÖKRE ELNÉMULTAK.
LEGYEN E HELY A VALLÁSBÉKE HELYE ÉS SZIMBÓLUMA.
ÁLLÍTATTA: SÜKÖSD ÁRPÁD 1995.”
Farkaslakán került sor a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidékének csodálatos bemutatójára. Először Ünnepi Szentmise keretében Hajdó István főesperes, a kedves Pista pap bácsi méltatta Tamási Áron munkásságát, majd Tamási sírjánál, illetve az iskolaudvaron Jakab Gábor, Farkaslakáról származó, kolozsvári plébános beszélt szép szavakkal az albumról. Emlékezetes az esemény azért is, mert októbert meghazudtolóan tikkasztó meleg volt, mindenki megkönnyebbült, mikor rosszullétek nélkül, szerencsésen lezajlott az esemény. Ezt követte a dedikáció.
Az Előszó írója, Hajdó István megtisztelt azzal, hogy dedikált számunkra egy kötetet. Ezt az írást a legféltettebb relikviáink között őrizzük:
„ERDÉLYÜNK APOSTOLAI: Lőwey Lilla és Váradi Péter Pál!
Édes jó Testvéreink!
Kezemben tartom szülőföldem szép világának „HAJNALCSILLAGÁT”: ERDÉLY – SZÉKELYFÖLD, Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke c. honismereti fotóalbumot, és a képek, meleg sorok biztatnak, hogy merjem megfogalmazni, amíg akárcsak egy embernek is él szívében az áldozat, annak a népnek van jövője.
Köszönöm, hogy az élettel és a halállal ezer esztendeje küszködő szülőföldünket újra megmutattátok a világnak, és ez új reménnyel tölt el, hogy merjük vállalni a valósággá élt álmot.
Szép szülőföldem átölel titeket, és ebben az ölelésben segítek, hogy megköszönjük Istennek, hogy VAGYTOK ÉS A MIEINK VAGYTOK.
Imám és testvéri szeretetem kíséri
lépteiteket, őszinte ragaszkodással.
1998. okt. 23. Pista papbácsi”
A helyszín: Farkaslaka
derékaljnak szülőföldet
s két cserefa tömött árnyát
szemfedőnek. (Kányádi Sándor)