Visszatekintő – Erdélyalbum – Udvarhelyszék, a székely anyaszék – Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke

Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke

A visszatekintés folytatása

Udvarhelyszék – elhelyezkedésének következtében – évszázadokon át viselte a „székely fő- és anyaszék” megnevezést, s ebben a minőségében fontos közigazgatási, katonai és egyházi feladatokat látott el, s egyházi szempontból a Telegdi főesperesség erdőháti kerületét alkotta. Székelyudvarhelyen több alkalommal tartottak nemzetgyűlést és hadiszemlét (lustrát). 15o5-ben alkották meg e helyen a székely nemzet törvénykönyvét és perrendtartását (a székelyek Constitutióját), valamint a főtörvényszéket, amely 1562-ig Székelyföld valamennyi peres ügyét ellátta, így fokozatosan „anyaszékké” vált, Udvarhely pedig „székely anyaváros” lett.

Ahol a Hargita platójának nyugati nyúlványa érinti a Dél-Görgényi-havasok lankás lejtőit, találjuk a tájegység névadó folyója, a Nagy-Küküllő mesébe illő forrásvidékét:

„…szép szelíd hegyek

öléből,

jószagú fenyők

tövéből

fakad, és úgy foly,

akárcsak egy Neruda-verssor:

szabadon, s mégis mértéket tartva. …”

                                      (Kányádi Sándor)

A Nagy-Küküllő Székelyudvrhelynél
A Nagy-Küküllő Székelyudvarhelynél

A Nagy-Küküllő forrásvilága, völgyének természeti jelenségei, legendái valósággal elkápráztattak bennünket. Felemelő volt a történelmi Udvarhelyszék „anyavárosának” múltját, az „anyaszék” mítoszait, a tájegység történetének jellegzetességeit, sorsfordulóit kutatni. Szép napokat töltöttünk a vidéken, miközben az agyagfalvi székely nemzetgyűlés 150 éves emlékei után jártunk, s részt vehettünk nem csupán az előkészületekben, hanem a nagyszabású ünnepségen is. Felkutathattuk a „legnagyobb székely”: Orbán Balázs életének alakulását és halálának legendáit. Lélekemelő érzés volt járni a lengyelfalvi családi birtokon, s arra gondolni: ha ezek a fák beszélni tudnának! Hat év kitartó szorgalmával, szent törekvéssel gyűjtötte össze a hat kötetes „A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból” című munkáját, hogy letehesse azt hazája oltárára. Sokfelé járt a hat év alatt, bebarangolta a székely lakta tájnak minden községét, majd hat nagy kötetben bemutatta szülőföldjét, melynek már az Akropoliszon hűséget esküdött.

Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke - könyvborító
Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke – könyvborító

Az éjszakákat ez idő tájt is (1998-99) Péter Éváéknál töltöttük, akik csodálatos vendéglátók voltak. 1998-ban a húsvéti ünnepek is itt értek bennünket, rengeteg szép szentmisét, istentiszteletet, kedves néphagyományt sikerült páromnak lefotóznia. Feledhetetlen emlékeink között tartjuk számon a húsvét vasárnap reggelét, amikor Éva a korai szentmisére elvitte az ételes kosarat, s mikor hazaérkezett, a megszentelt a kosárból terítette meg az ünnepi asztalt. Csodálatos fotók készültek ekkor, melyet az album is bizonyít.

Egy-egy alkalommal Péter Jancsi elkísérte Palit a fotós körútra, de hűséges kísérőnk volt Gál Ödön is, a kedves Ödi bácsi, aki minden bokrot, fát, virágot ismert. Megmutatta nekünk a festői nárciszmezőt Oroszfalu határában. Ilyen csodát én még nem láttam. Ameddig a szem ellát csak virágok és virágok. A kápolnavirágként is emlegetett tündéri paradicsom kínál lehetőséget az évenkénti nárciszünnepre, mely a vidék egyik megtartó seregszemléje. Gyűjtőmunkánk során többször ellátogattunk az ekkorra már atyai jó barátunkká vált Vofkori Gyuri bácsihoz, aki élményeinket meghallgatva adta az igazi jó tanácsokat és kijavította tévedéseinket. Ugyancsak megszívlelendő szakmai tanácsokat kaptunk öccsétől, Vofkori Lacitól is, aki addigra befejezte a Székelyföld útikönyve című két kötetes munkáját.

Nárciszmező Oroszhegy határában

A várostól 4 km-re található Orbán Balázs síremlékének helyszíne: Szejkefürdő, mely üdülőtelep és szabadidőközpont, tartalmas kikapcsolódást kínál testnek és léleknek egyaránt. Az Orbán-emlékműhöz a Borvízoldalban elhelyezett székelykapu-sor vezet. Az első kaput maga Orbán Balázs állíttatta fel 1888-ban nyári házikója elé, innen került a Haáz Rezső Múzeum gondozásában mai helyére. A kopjafás-féldomborműves síremléktől széttekintve az erdővel határolt Sós-patak völgye tárul elénk. A szívet-lelket melengető látványt keletről a 680 méter magas Bükk-tető, nyugatról a Szejke-domb 659 méteres kiemelkedése szinte meseszerűvé varázsolja. A felszíni formákat csuszamlásos törmeléklejtők, homoküledékek, öntésagyag és tőzegláp határozza meg. A 22 hektár területű völgyben az egykori „Parajdra vivő sóút” kedvező hatására kénes melegfürdője, mofettája (gőzölő), gyógyiszapja egyre több látogatót vonz. Petróleumos borvizéért – mely ivókúrára is alkalmas – sorban állnak a természetes ásványvíz-fogyasztók.

A szejkefürdői birtok 1871-ben a közeli Székelylengyelfalva jeles szülöttének, Orbán Balázsnak a tulajdonába került, aki nagy gondot fordított a fürdő rendbehozatalára. Kőmedencébe foglaltatta az Attila-forrást, melynek hűsítő vizét oly sokan felkeresték azóta, melegfürdővel és egyéb létesítményekkel bővíttette a fürdőtelepet.

A fürdőtől a város felé haladva érdemes megpihenni a Szejke-dombján lévő Ugron-kriptánál, ahonnan elénk tárul a Nagy-Küküllő folyó hosszanti völgye: az Udvarhelyi-medence teljes pompájával. Székelyudvarhely északi bejáratától csodálatos látványt nyújt a szemben lévő Szent Miklós-hegy a római katolikus plébániával és a Tamási Áron Gimnáziummal, majd a tőle délre fekvő Veresmart, Somos és Szarkakő vonala rajzol feledhetetlen panorámát. A háttérben magasodó Központi-Hargita fenséges vonulata tájképi megjelenésével nyugalmat kölcsönöz a szemlélődőnek.

Szelykefürdő - székely kapusor
Szelykefürdő – székelykapu-sor, háttérben Orbán Balázs síremléke

Az „anyaváros” természeti háttere Székelykeresztúr felé haladva ősrégi helyszínt mutat, melynek legendája a nagy hun király, Attila öccséhez, Budához vezet, akit állítólag kincsivel együtt hármas koporsóban itt temettek el. A néphit szerint a 625 méteres magaslatra épült Budvár a székelyek főrabonbánjának székhelye lett, így a magyarok bejövetelekor is itt kötötték meg a szerződést Árpád követeivel s vésték kőbe az egyezményt. Később a keresztény hitre tért székelyek e helyet jelölték ki találkozásaik színterének. A hagyomány úgy tartja, hogy a tatárjárás idején 300 fős vitéz csapat próbálta feltartóztatni a betolakodó idegeneket, de a hatalmas sereggel szemben alul maradtak a hősi küzdelemben. Ekkor a tatárok a várat lerombolták, a föld színével tették egyenlővé. A hegy üregei ezután is oltalmat nyújtottak a székelyeknek, akik gyakran keresték fel e menedéket.

A Budvárral szemben emelkedő magaslat, a Csicser is nevezetes helyszín. A rege szerint Csicser vitéz nem fejedelmi vérből származott, ezért a Budvár büszke rabonbánja eltiltotta szépséges leányától, pedig a két fiatal kimondhatatlanul szerette egymást. A tiltás ellenére is tartották a kapcsolatot, nyílvesszővel küldték szerelmes üzeneteiket. Hosszú-hosszú évek múltak el, míg egyszer ellenség tört a vidék békéjére. Csicser – aki először észlelte a veszélyt – lármafa-gyújtással jelzett a többi vár felé, s erre egy emberként küzdött az összes vár fegyverhordó népe. Az ellenség a rabonbánt – életére törve – körülvette, de a hős Csicser megvető bátorsággal megmentette az elöljáró életét. A szigorú apa szíve felengedett, s az életmentő ifjú jutalmul megkapta szerelmesét.

A Budvárral szemben áll a maga nemes egyszerűségében, tájképi megjelenésében is csodálatot keltő Jézus-szíve névvel illetett kicsi kápolna, melyhez szintén igen gazdag mondakincs fűződik. A népképzelet szerint a kápolna helyén egykor pogány oltár volt, idejártak áldozni a Tuhutum nemzetségbeli ősi vallást űzők. A szemben levő Budvárban ekkor már keresztény vitézek éltek, akik nem nézték jó szemmel a pogány szertartásokat. Egyik vitéz íjász Jézust kiáltva röpítette íját az áldozók felé, akik ijedtükben szintén Jézust kiáltottak, s megtértek az új, keresztény vallásnak hódolva. A csodás lövés következtében történt megtérés emlékére emelték a pogány oltár helyére a kápolnát, s Jézus-kápolnának nevezték el.

A Jézus-kápolna Székelyudvarhely határában
A Jézus-kápolna Székelyudvarhely határában

A kápolna keletkezési történetének homályba vesző múltjáról Jókai Mór 1853-ban egy másik változatot jegyzett le: „Alant egy középkori kápolna áll, Jézus kápolnája; néhány század előtt a tatároktól űzött székelyek a Budvár romjaira vonták fel magukat, s onnan egy székely íjász a sátorban ülő tatár kánra egy nyilat lőtt el Jézus nevében, mely azt szíven találta. A távolság, melyen a nyíl átrepült, mintegy hétszáz lépés. Azon a helyen építék, a lövés emlékére a kápolnát.”

A művészettörténeti kutatások a 13. századra helyezik a kápolna építését, melynek négyzet alakú központi részéhez négy félköríves karéj kapcsolódik. A kápolna bejárata a déli félkaréjon nyílik, belső tere téglapadlós. A gazdag mintakincsű, festett kazettás mennyezet felett szép vonalú zsindelytető ékeskedik magasított toronysisakkal. A kápolnát körfal koszorúzza, melynek bejárata fölött az 1771-es évszám a kerítés építésének idejéről árulkodik.

A Nagy-Küküllő a székely „anyavárost” elhagyva völgyének középső szakaszához érkezik, melynek jelentős kiemelkedése, a 932 méter Sükői-Rez dombsága a Nagy-Küküllő és a Fehér-Nyikó vízválasztója. Oldala számos kicsi patak forrásának ad otthont.

Udvarhely vidékének nyugati peremfaluja Betfalva, innen a Nagy-Küküllő áthalad Keresztúr vidékén, hogy kilépve Hargita megyéből tovább folytathassa útját a Maros habjaival egyesülve egészen a tengerekig.

 

„…a parti fűzfák is 

mind előre dőlnek,

mutatják az utat 

a vén Küküllőnek.”

  (Kányádi Sándor)

Folytatjuk…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .