Maros megyei tájak – marosszéki barangolások
Az előző visszatekintő folytatása:
Általában egy-egy album fotóanyagának és irodalmának összegyűjtése két- két és fél év. Amikor megjelenik egy könyv, már a következő gyűjtés is összeáll lassan. Az évszakok változásai, a fény és árnyék, a napsütés vagy hóesés mind-mind befolyásoló tényezők. Egy-egy erdélyi utunk alkalmával hatalmas területeket járunk be az optimálás előkészületek érdekében. Így volt ez akkor is, amikor a Nyárád mentén jártunk, közbe „átugrottunk” a Marosszéki-Mezőség tájaira, s ugyancsak sokat időztünk a gyönyörű székely város, Marosvásárhely utcáin, terein, gyönyörű épületeit, templomait, ligeteit csodálva. Ekkor már többször jártunk a Felsővárosi Református Parókián, ahol nagy szeretettel várt minket Kántor Attila református lelkész és szerény, kedves felesége, Kati. Jó barátság alakult ki köztünk. Ők is sokszor megfordulnak a Bucsinban, ahol őket is hétvégi ház fogadja, mellette a testvér, Csaba nyaralója. Többször töltöttük együtt a szabadidőnket.
Később Attila a Marosszéki-Mezőséget is bemutatta nekünk, Palit gyakran elkísérte a fotózásokra. Mivel ő volt a református esperes a körzetben, minden parókia segítőkésznek bizonyult, szép egyházi anyagot sikerült összegyűjteni. Később ebből az anyagból készítettünk Attila kérésére egy kiadványt, melynek „A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye Gyülekezetei” volt a címe.
Felső-Nyárád vidéke című honismereti fotóalbumunkkal a történelmi Marosszék kistáját a Nyárád forrásvidékétől Nyárádszeredáig mutattuk be. Szinte uralja a Nyárád mentét a Bekecs, a marosszéki székelyek szent hegye. Végigjártuk a Bekecsen végighúzódó „Óriások árka” elnevezésű töltést, mely a hagyományokban élő Rapsonné útjának a folytatása, de kedves barátunk, néhai Józsa András helytörténész szerint Szent László egyik leghosszabb töltésvonala. Azt is megtudtuk, hogy a bekecsi megfigyelőtorony jelzőközpontja volt a lovagkirály görgényi várainak, így a Nyárád forrásvidékét uraló Vármezői várának is. A tájegység kis népességű települései küszködnek a létért, ám büszkén viselik terheiket. Felső-Nyárád keskeny kis völgyében egészen Nyárádszeredáig ereszkedtünk alá, ahol a Kis-Nyárád és a Nagy-Nyárád egymással egyesül. Megtapasztaltuk, hogy falvai füzérként kapcsolódnak egymáshoz, de megismertük az elágazó apró völgykatlanok kisebb településeit is. A kis falvak mellett megismertük Nyárádszeredát, mely kis ideig Marosszék majd Szeredaszék közponja volt. Szóltunk az itt tartott országgyűlésről, mely fejedelemmé választotta Bocskai Istvánt.
Közép- és Alsó- Nyárád vidékének képes albuma a 2008-ban megjelent Felső-Nyárád című kiadvány folytatása volt, mellyel a Nyárád mente történelmi múltjából, néprajzi hagyományaiból, lakóinak mindennapi életéből és ünnepnapjaiból kínáltunk egy csokorra valót. Szép élményekkel lettünk gazdagabbak a Nyárád völgyének regényes vidékén. A festői havason, termékeny kaszálók között ereszkednek le az előbúvó patakok pisztránggal tarkított habjai. A „széljárta” táj török és tatár, kuruc és labanc, német, orosz és más hadak által pusztított vidék. Alsó–Nyárád vidéke, „Murokország”, a múltban Marosvásárhely zöldségellátója volt és részben ma is az. A Nyárád, tavaszi áradásai után a termékeny talajon lehetővé tette a konyhakerti növénytermesztést, de néha károkat is okoz. Ott jártunk idején megtapasztalhattuk, hogy nem húzódott vissza időben medrébe, hatalmas árvíz nyugtalanította a lakókat. A vidék szellemi értékekkel is hozzájárult az erdélyi magyarság kincseinek gyarapításához. Erre figyelt fel a népdalgyűjtő Bartók Béla is, aki több tucat dallamot jegyzett le itt. Az Előszót hűséges kísérőnk, jó barátunk, Balás Árpád földrajztanár írta.