Kis-Küküllő és vidéke
Az előző rész folytatása…
Miután a Kis-küküllő a Szovátai-Sóvidéket elhagyja, a völgyben lejjebb a Sóvárad-Kibédi-medencével találkozik. A Sóvidék Sóváraddal bezárul: a Kis-Küküllő vidékének következő állomása Kibéd.
Sok újdonság ért bennünket ezen a tájon is, mind földrajzi, mind történelmi szempontból izgalmas a vidék. Itt van mindjárt a Kis-Küküllő romantikus jelentése: kökényes vidék. A kistáj településeit Kibédtől Balavásárig mutattuk be albumunkban, gyűjtés közben festői tájakat láttunk. A folyó menti dombság a Nyárád és a Kis-Küküllő vízválasztója, mely székely ősvárak nyomait s hozzáfűződő mondavilág titkait rejti. A Kis-Küküllő völgyéből a Balavásár fölötti szakasz Marosszékhez tartozik. Zöldség- és gyümölcstermesztő vidékhez értünk, melyet a Küküllő menti borvidék is érint. Itt helyezkedett el egykor a szomorú véget ért, elárasztott Bözödújfalu is.
A táj békés népe gyarapodott, fejlődött, mindig talált megoldást gondjaira, egészen addig, míg a vízgyűjtőgát építésének terve áthúzta minden eddigi és további számításait. A Küsmöd vize, mely életében mindig segítette e kis székely falu népének életét, most engedelmeskedve a kommunista hatalomnak, a Hagymás és Babás patakokkal összeölelkezve, szégyenében becsukott szemmel ellepte a dombok övezte festői völgyet, a házakat, még Isten hajlékait sem kímélte.
A tegnapvolt település egykori középpontjában a víz elfedte a műemlék unitárius és római katolikus templomot, már csak az enyészet látogatja maradványait. „Fényes nappal, Európa szeme láttára tűnt el az egyetemes szellem és vallástörténet egyik színes szigete.” (Tófalvi Zoltán)
Az 1980-as évek faluromboló programjának több székely település is áldozatul esett, Bözödújfalu határában lévő dózer szimbolikus hangulatot képvisel, pedig nagyon is valóságos a jelentése: mindenkit elsöpörni a föld színéről, akinek nincs ereje szembe szállni az embertelen akarattal. Az egykori falu emlékműve, a „lakóház-torzó” szívbemarkolóan, felkiáltójelként emlékeztet a faluirtásra, emléktábláján a következő felirattal:
„A TÓ FENEKÉN BÖZÖDÚJFALU NYUGSZIK
180 HÁZÁNAK VOLT LAKÓIT SZÉTSZÓRVA
A NAGYVILÁGBAN MA IS SIRATJÁK. A DIKTATÚRA
GONOSZ VÉGRAHAJTÓI LEROMBOLTÁK ÉS ELÁRASZTATTÁK, EZZEL EGY EGYEDÜLÁLLÓ TÖRTÉNELMI-VALLÁSI KÖZÖSSÉGET SZÜNTETTEK MEG, MELYBEN
KÜLÖNBÖZŐ NEMZETISÉGŰ ÉS FELEKEZETŰ CSALÁDOK ÉLTEK EGYÜTT ÉVSZÁZADOKON ÁT
EGYMÁST TISZTELVE ÉS SZERETVE,
PÉLDÁS BÉKESSÉGBEN. IMMÁR A KATOLIKUS,
UNITÁRIUS, GÖRÖGKATOLIKUS ÉS SZÉKELY
SZOMBATOSOK FOHÁSZAI ÖRÖKRE ELNÉMULTAK.
LEGYEN E HELY A VALLÁSBÉKE HELYE ÉS SZIMBÓLUMA.
ÁLLÍTATTA: SÜKÖSD ÁRPÁD 1995.”
A kitelepítésre ítélt lakosság szétszóródott a székelyföldön, Magyarországon és a nagyvilágban. A még élők, valamint a holtak leszármazottjai minden év augusztusának első szombatján – 10 órától – szomorú megemlékezésre gyűlnek össze.
Szorosan kötődtek e táj történelméhez a Dózsák, a Rédeyek, a Wesselényiek s a Péterffyek széjjelszóródott családjai. Érintették e tájegységet Petőfi Sándor és Jókai Mór is, legendák zengenek itt tartózkodásukról. Nagyszerű időtöltés volt számomra belemélyedni e nevezetes családok regényes életébe, különösen Rédey Claudia sorsa izgatott, aki Erdőszentgyörgyön született, s fia révén az angol királyi családig jutott. Fia, Ferenc, Tenck hercege, Angliában nevelkedett, angol királylányt vett feleségül. Ebből a házasságból született Mary hercegnő, aki V. György angol király felesége lett. Mary hercegnőnek édesapja sokat mesélhetett az egykori szépséges, művelt Claudia nagymamáról, az erdőszentgyörgyi magyar grófnőről. Az angol királynő még hercegnő korában márványtáblát állíttatott a számára ismeretlen, de mesékből annál jobban megismert és megszeretett nagymama emlékére az erdőszentgyörgyi református templomban. A márványtáblán angol és magyar felirat örökíti meg az unoka kegyeletét.