Szováta és vidéke (2.)
Az előző rész folytatása…
A Sóvidék legjelentősebb települése Szováta. A város történeti kialakulása, fejlődése, a csodálatos Medve-tó kialakulásának története, léte a város fürdőteleppé válásban igen nagy jelentőséggel bír. A táj természeti szépsége, titokzatos mondavilága, a lakosság gazdag, élő hagyományokat követő életmódja különlegessé teszi a vidéket. A 20. század első éveiben járt itt a Veszprémben született költő, Endrődi Sándor, aki tudásával, tehetségével mindent megtett a fürdőtelep fejlődéséért, az itt kialakult kis közösség összetartásáért. Szeretettel emlegette verseiben Szovátát, s ugyanilyen szeretettel szerkesztette a Szovátka és Vidéke című lapot, mely az ő és társai írásainak nagyszerű tárháza volt. Endrődi Sándor Veszprémben született, s a sors kegyelméből Szovátán élhetett, ha csupán rövid ideig is. Én Szovátán születtem, s a sors kegyetlen fortélyai következtében csupán a kisgyermekkor egy-két évét tölthettem itt, s most Endrődi Sándor szülővárosában, Veszprémben élek. De a születés jogán a Székelyföld a szülőföldem, s ez a gyémántékű település a szülővárosom. Az isteni gondoskodás nemcsak életet adott, vett is: Szováta földje ölelte magába annak idején édestestvérem hamvait, s itt nyugszik keresztapám (aki keresztelő papom is volt egyben), az egykor nagy tiszteletnek örvendő, legendás személyiséggé vált Török Mihály, római katolikus plébános. Az ő hívószavuk jelentik a visszatérés örömét, a szülőföld ölelő vonzását. S a szülői ház, mely az élet kezdetéhez a lehetőséget adta. Én is azt érzem, amit Endrődi vallott Szovátáról:
„…És lelkem megtelik boldog gyönyörrel,
Szívem fölujjong, hálásan dobog…”
Miközben jártuk a vidéket, megrendelőinkkel tartottuk a kapcsolatot. Sok szép érdeklődő, elismerő hangú levelet, gratulációt kaptunk, sokan kerestek fel különböző kérésekkel, fotókkal, régi könyvekkel, ajándékokkal. Külön öröm volt számunkra, ha egy-egy ismerős arcot láttunk, már tudtuk, ki jön könyvért, ki az, aki a műsorra – a versek és képek összhangjára – kíváncsi. Rengeteg esetet felemlíthetnék most, csupán kettőt ragadok ki e szívet-lelket melengető történetek közül. Bedő Imre bácsi és felesége a kezdetektől ott volt a budapesti bemutatóinkon. Jöttek nagy kézitáskával, s könyvekkel megrakodva távoztak. Megtudtuk tőlük, hogy ők is váradiak, mint Pali, s mivel négy fiuk van, s minden karácsonyra a mi könyveinkkel ajándékozzák meg a családtagokat. Gyermekeik címeit is megadták nekünk, hogy értesítsem őket is, mivel azt gondolták, hogy ők folytatják majd a sorozat gyűjtését. Nagyon kedves és figyelmes volt az idős házaspár, már előre vártuk egy-egy bemutató alkalmával őket. Ha késtek, mindig megvártuk őket. Aztán egyszer csak nem jöttek. A következőre sem. Írtam a fiaiknak, érdeklődtem, mi lehet a szülőkkel. Egyik sem válaszolt. Már igen aggódtunk, s el kezdtem kutakodni. Nem is tudom, mi vett rá, de felkerestem e-mail-üzenetben a pesti és a Pest környéki Idősotthonokat. Többszöri próbálkozás után egyszer csak kaptam egy üzenetet Somodi Ingridtől, aki megírta nekem, hogy a Kék Duna Idősek Otthonában él Bedő Imréné, Paula néni. Igen boldog voltam, hogy megtaláltam! Sajnos, Imre bácsi már nem élt, de Paula nénivel találkozhattunk. 2006 január 11-én 15 órára szerveztünk Somodi Ingriddel, az otthon vezetőjével egy bemutatót, Erdély képekben és versekben címmel. Velünk volt természetesen Andi is, igen szép, szívhez szóló volt az előadás, jó volt látni a kis öregeket, ahogy szeretettel lapozgatták az albumokat. Paula nénivel sokat beszélgettünk, meghatotta őt, hogy nem felejtettük el. Kapott tőlünk azokból a könyvekből, amelyek találkozásunk után jelentek meg. Elmesélte, hogy a felvidéki Mécs László költővel igen jó kapcsolatot ápoltak, s megkapták a Mécs-örökség jó részét. Ezt most nekünk ajándékozta, úgy érezte, mi vagyunk a legilletékesebbek abban, hogy a Mécs-örökséget őrizzük. Mi természetesen azonnal tovább adtuk a Püski Kiadónak, Püski Laci és István szívesen fogadta. Felkeresték Paula nénit az otthonban az örökség miatt, tőlük tudtuk meg, hogy Paula néni is eltávozott az élők sorából.
Már megjelent a Szováta és vidéke, amikor Kovács F. Gábortól, kedves állandó megrendelőnktől levelet és egy szép merített papíron álló – kötetben meg nem jelent Áprily-verset kaptunk. A költeményt Makkai Sándor püspök kolozsvári, a Hójában emelt nyaralójára írta a költő. A Pásztortűz 1928. év 12. számában, Olajos Domokos Kolozsvár kertes művész negyedében című riportjában jelent meg. Azóta többször találkoztunk Kovács F. Gábor tanár úrral, aki azt kívánta, hogy ilyen legyen a hajlékunk hangulata és szellemisége. Természetesen azonnal kitettük az Áprily egykori boronaházának szomszédságában álló bucsini kis faházunk oldalára. Íme, a költemény:
Ez nem kastély: fenyőfa-ház,
Felette Isten-szem vigyáz,
Legyen derüs vendége sok,
Nótázó cinke-koldusok,
Vidámító gyerek-sereg,
Poéták, lélek-emberek,
Sziget legyen, védő tető,
A gond után pihentető,
A hangulatnak menedék,
Legyen felette kék az ég –
Ne bántsa tűz, ne verje jég,
Szív és cserép maradjon ép.
2006 őszén csodálatos bemutatók következtek, leírhatatlan örömben volt részem minden egyes alkalommal. A legemlékezetesebb természetesen a szovátai volt, ahol több meglepetés is ért. Bucsini szomszédaink, Rózsika és Öcsi sokat tettek a siker érdekében, bevonták az önkormányzatot, a barátok, érdeklődők szép számmal eljöttek. A köszöntő szöveget Mester Zoli, a szovátai Bernády György Közművelődési Egylet elnöke tartotta. A bemutató csúcspontja Öcsi édesanyjának, Teréznek kedves, keresetlen szavai voltak. Elmondta, hogy személyesen nem találkozott anyámmal, de hírből – szomszédoktól, tanítványoktól sok szépet, jót hallott róla. Terézke abban az iskolában tanított, ahol édesanyám, Öcsi ugyanabban a lakásban született, ahol én. Sok kedves dologra derült fény családomat illetően, igen hálás voltam Teréz jó indulatú, szívmelengető beszámolójának, melyet Csaba testvér kis árváinak műsora követett. Igen nagy örömünkre szolgált, hogy Böjte Csaba testvér Ajánlást írt könyvünkhöz, s a szovátai Szent József Gyermekotthon ünnepélyes átadásával egy időben ezt az albumot is bemutatta. Később a Polgármesteri Hivatal Dísztermében sorra kerülő ünnepei bemutatóra személyesen is eljött kis árváival együtt.
