Erdélyalbum – Háromszék (Kovászna megye) 3.

Visszatekintő 15. – Sepsiszentgyörgy és vidéke (Sepsiszék)

Az előző rész folytatása

Háromszék tájaitól búcsúztunk a kötettel. Sepsiszéki albumunkban bemutattuk a Tusnádi-szoroson át délre siető Olt folyó völgyét, a szorostól Bikfalváig, a dálnoki tetőtől a kökösi Feketeügy-hídig terjedő területet. A sok élmény, a festői vidék, a csodálatos emberek mind elvarázsoltak bennünket. A Szépmező gyönyörű és termékeny lapálya, az Olt völgye tündéri, fölfelé, Csík irányában egyre szűkülő völgyfeje, az „Oltfej”, és a hegyaljai peremvidékek különösen szép mikro-tájai, a lisznyói, a magyarósi völgyek, az egyedülálló Rétyi Nyír, a Baróti-hegység déli nyúlványaiban meghúzódó falvak különleges emlékeinkké váltak a gyűjtőmunka során. S ide tartozik, mert földrajzi és történelmi szempontból is ide is kell tartoznia annak a néhány településnek, melyet az egykori közigazgatás Felső-Fehérvármegye egy szeleteként nevezett meg: Hidvég, Árapatak, Előpatak, Erősd.

Az album borítója

2004. december 5-én, a könyv gyűjtőmunkája közben ért bennünket a lelket bénító népszavazás eredménye, mely elkeseredett reakciókat váltott ki a határon túli magyarság köreiben. A honismereti fotóalbum hátsó borítóján lévő fotó – az eseményt megörökítendő – két baseball ütőt kopjafaként ábrázol, talapzatán a szégyenteljes nap dátumával. Az eredeti alkotást Pali rendelte meg egy kalotaszegi asztalostól, s ajándékba elvittük Farkas Árpádnak, a Háromszék napilap főszerkesztőjének, aki hazafias magatartásával kivívta a székelység és a mi elismerésünket. Nem kellett megmagyaráznunk az ajándék szimbolikáját, melyhez Magyari Lajos December 5. című költeményét párosítottuk. Bárhol jártunk, mindenütt elkeseredett emberekkel találkoztunk, nem értették, miért rekesztette ki az anyaország magyarsága őket, akik szintén magyarok. Barátaink, ismerőseink közül talán Hajdó Pista pap bácsit érintette legrosszabbul a csúfos eset. Ő, aki minden prédikációjában a magyarság iránti elkötelezettségét hirdette, akinek számtalan magyarországi barátja volt, aki elsősorban magyarságára volt büszke, aki egész életét Isten és a magyarság szolgálatába állította, nehezen birkózott meg a lelki traumával. Nekünk is erősen meg kellett dolgoznunk azért, hogy úgy kezeljenek bennünket, mint annak előtte. Sikerült! Jelen voltunk Hódmezővásárhelyen egy csodálatos ünnepségen, ahol a város köszöntötte Erdélyből érkező barátait, s Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgárainak választotta őket. Örvendtünk, hogy mi is találkozhattunk itt velük, külön köszöntöttük két igazi jó barátunkat, Sylvester Lajost és Magyari Lajost.

Csíksomlyó - pünkösd, ünnepi szentmise
Csíksomlyó – 2005, pünkösd, ünnepi szentmise

Bármikor jártunk is a csíksomlyói nyeregben, a búcsú felemelő pillanatai mindig a lelkünk mélyéig hatoltak. De a 2005-ös pünkösd minden várakozást felülmúlt. Emlékszem az odavezető út kedves perceire, amikor Pali unokahúga, a mindig mosolygós, jókedvű Eszter és családja is velünk volt. Ők talán most csatlakoztak először hozzánk pünkösd ünnepén. Útközben többször megálltunk, hogy a párom fotókat készítsen a távolban már kirajzolódó, a Somlyó-nyeregben gyülekező tömegről s az Oltárszínpadról. Engem mindig meglep a látvány, az egyre duzzadó sokaság, s mikor odaértünk már teljesen az ünnep hatása alatt voltam. Tudtuk előre, hogy Hajdó István főesperes, drága barátunk tart ünnepi szentbeszédet. Tudtuk azt is, hogy az „aranyszájú” pap bácsi, aki a szó mestere és a szív embere, csodálatos beszédet fog mondani. – Napbaöltözött Asszony, csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk! – kezdte, s mi már csak az ő szavait ittuk. Minden elképzelésünket felülmúlt mindaz, amit mondott, érvelt, amivel elvarázsolt. Gyönyörű volt a szentbeszéd! Minden gondolata a hit, a nemzet, a szeretet kifejezése volt. Soha nem feledem a gyönyörű pillanatokat!

Aztán tovább jártuk Sepsiszéket, ahol a táj tele van történelemmel, nagy küzdelmek emlékeivel. A Barcaság peremén lévő Hidvégnél az 1848-as honvédek két csatát is vívtak Székelyföld, Háromszék védelmében, s az erdő borította szorosban Sepsiszentgyörgy határában, újabb két csata emlékhelye dicséri a szemerjai ütközetekben küzdő hősöket. S itt van Kökös, ahol Gábor Áron honvédei és tüzérei védték a szülőföldet. Vártemplomok, várerődök népesítik be a vidéket, önmaguk védelmére. Megmaradtak az illyefalvi, sepsiszentgyörgyi, gidófalvi várerődök, s porladoznak az Olt-völgye koraközépkori várai: Vápa, Herecz, Sólyomkő. Volt itt tatárdúlás, törökjárás, s csoda, hogy a bikfalvi udvarházak, a Mikó, Nemes, Szentkereszty, Antos és Mikes családok örökül hagyott építményei dicsérhetik a múltat. Sepsiszentgyörgy ékessége a Székely Nemzeti Múzeum, a székely létezés és maradás legbeszédesebb kőbe-tárgyakba fogalmazott bizonyítéka.

Illyefalva , látkép a vártemplommal

A tájegységért élők és halók között kiemelkedő személyiségek forgatták az idő kerekét. 200 éve, 1805. szeptember 4-én született gróf Mikó Imre, Erdély Széchényije. Innen indult Berde Mózes, Czetz János. Járt itt Jókai Mór (Laborfalváról származott hitvese, Laborfalvi Róza), Mikszáth Kálmán, s Kós Károly ide álmodta legszebb épületeit.

Az események gyorsan követték egymást, egyik bemutató jött a másik után, melynek fénypontja a Sepsiszentgyörgy – Veszprém testvérvárosi kapcsolatának égisze alatt történt adományozás. A nyár folyamán ugyanis készítettünk egy 1077 fotóból álló, a „Székelyföld ezer pillanata” című állandó kiállítást, melyet kiadónk nevében a Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékoztunk. Készült egy hivatalos, de kedves „Megállapodás” 2005. október 26-i keltezéssel. A kiállítás igen egyedülálló, 77 tablóra helyeztük a fotókat, melyek alatt képaláírások és versrészletek segítettek az eligazodásban. Az ünnepélyes megnyitóra elkészült a terem világítása, valamint a felfüggesztett tablók mozgatását elősegítő távirányítós rendszer. Pazarul sikerült a mozgatás, impozáns látványt nyújtott a kiállítás. 2005. október 26-án, 17 órakor volt a kiállítás megnyitója, a múzeumban, ahol Kató Zoltán volt a házigazda, ünnepi szavakkal Sylvester Lajos nyitotta meg, aki szerint a kiállítás anyaga Székelyföld monumentális nyitott képeskönyve, amely Erdély történelmi tájegységének eddigi legteljesebb és legszínesebb képi bemutatása. Hajdó István római katolikus főesperes, valamint Kató Béla, református püspökhelyettes (ma már püspök) szentelte meg a kiállítást.

Székely Nemzeti Múzeum
Székely Nemzeti Múzeum

Folytatjuk…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..