Visszatekintő – Erdélyalbum – Felcsíki élmények – Közép-és Felcsík

Az erdélyi végek újabb szelete: Felcsík

Az előző rész folytatásaként Felcsíkon jártunk…

A Közép -és Felcsík c. honismereti fotóalbum 1996-ban jelent meg, majd a Gyergyó és vidéke című kötet 1997-ben látott napvilágot, ezzel zárult a történelmi Csíkszék bemutatása. Mindkettőhöz szinte párhuzamosan folyt a gyűjtőmunka. Ezek voltak az első varázslatos együtt töltött időszakok. Romantikus erdélyi utak, szállások, kalandok. Sokat énekeltünk útközben a kocsiban, ahogy autóztunk szerte a vidéken. Időt szakítottunk rá, hogy megálljunk többször a természetben. Pali minden fáról tud egy történetet, ismeri a táj minden rezdülését. Akkoriban még a barátságok is könnyebben kötődtek. Ma sincs barátokban hiány, de újabbak már kevesebben vannak. Egyrészt mert a régi kapcsolatokat próbáljuk a kis szabadidőnkben ápolni, másfelől segítségért is kevesebbet kell fordulnunk másokhoz, az egyre több monográfia, kötet, s nem utolsósorban az Internet egyre bőségesebb forrásanyagot biztosít az új kiadványokhoz. A kutatómunka során sok pedagógussal ismerkedtünk meg, de a papok, vagy akár a hétköznapi emberek is kincseket őriznek emlékezetükben a vidék történelméről, néprajzáról. A diktafon elmaradhatatlan kelléke volt a gyűjtésnek. Csíkszentdomokoson a Segítő Mária Nővéreknél kaptunk szállást és élelmet, kolostorukból kirándultunk szerte a vidéken. Egy gyergyóremetei családdal, Asztalos László orvossal, feleségével és gyermekeivel, illetve egy csíkszentdomkosi famíliával Gál Jenőékkel alakult ki ez idő tájt máig tartó jó barátságunk. Nem egyszer kísértek a kirándulásokon, mert ők aztán tényleg, mint a tenyerüket ismerték a környéket.

Erdély - Székelyföld - Közép- és Felcsík, 1996
Erdély – Székelyföld – Közép- és Felcsík

A felcsíki gyűjtés idején történt, hogy télen kénytelenek voltunk autónkat hátrahagyni, az árvíz elől vonattal hazatérni. A Segítő Mária Nővéreknél vészelte át a kis Daihatsu a felcsíki árvizet. Húsvétkor mentünk érte, aztán hamarosan el is kellet adnunk, mert az erdélyi utakat nem bírta. Máig kedvenc tájegységem a csíki, az ahhoz fűződő  gyűjtőmunka pedig legszeretettebb emlékem. Jó szívvel emlékezem vissza Mihályi Józsira, a fiatal történelemtanárra, aki téli hegyi túráink állandó, lelkes kísérője volt.  A Felcsíkról szóló album segítségével Márton Áron, a legendás erdélyi püspök szülővidékére, szülőfalujába látogathatunk. Az album bemutatja a székelyek „szent hegyét”, a Csicsói-, Madarasi-, Rákosi-Hargitát, az Olt forrásvidékét, a festői Nagyhagymás vonulatát. Az Olt folyót szegélyező füzérfalvak történelmének drámai eseményeit: Báthori András bíboros-fejedelem szomorú tragédiáját, a madéfalvi veszedelem vértanúinak figyelmeztető példázatát, Márton Áron püspök drámai életútját.

Csíkszentdomokos, Márton Áron emlékmű
Csíkszentdomokos, Márton Áron emlékmű

Egy alkalommal, mikor a Közép- és Felcsík már megjelent, Erdélyben voltunk éppen, hogy a könyvkereskedők által eladott könyvek ellenértékét megkapjuk, de hirtelenjében nagyon megcsappant a lej értéke.  Így aztán nem is volt értelme a – még a régi árfolyamon beárazott könyvekért – kapott pénzt forintosítani. Kedves pártfogónk, azóta igaz baráttá vált Gál Jenő és felesége, Ildikó adták a jó tanácsot: vegyünk pénzünkön fát, az értékálló. A tanácsot elfogadtuk, s ezzel megtettük az első lépést a bucsini menedék létrehozása felé. Hamarosan, ahogy a Gyergyó és vidékéhez gyűjtöttük az anyagot, eljutottunk a Bucsinba, ahol mindketten beleszeretettünk egy kis telekbe, Parajdtól hét és fél km-re, a Bucsin-hágó elején. Meg is vettük, s elkezdtük építeni a Palilla-favillát, mely nem sokkal később sorra felejthetetlen napokat szerzett a rokonságnak, barátoknak. Meghatározó erdélyi élményeink kötődnek hozzá, számos csodás telelés, nyaralás és gyönyörű őszi napok átélése. Jártak itt gyermekeink, kis unokáink 2-3 hónapos korban, a nagyobbak 4-5 évesen kezdték, meggyőződhettek arról, milyen is a bucsini tavasz, nyár, ősz s a tél.    Sikerült beoltani őket a természet, az ottani táj és az ott élő emberek szeretetével.

Ősz a Bucsinban
Ősz a Bucsinban

Erre az időszakra esik ismeretségünk egy kedves házaspárral, a parajdi Kiss Károly agrármérnökkel és feleségével, Odettel, aki a helyi általános iskolában tanított. Karcsiéknak is van a Bucsinban egy hétvégi házuk, ahol kerti növényeket termesztenek. Gyakran találkoztunk, beszélgettünk. A többszöri együttlét aztán barátsággá nemesült. Olyannyira, hogy születendő kisfiuknak minket kértek fel keresztszülőnek. Megtiszteltetőnek tartottuk a felkérést, s örömmel elfogadtuk. Keresztfiunk, Danika 1998. május 1-jén született. A keresztelőre az év augusztusában került sor a parajdi református templomban. Keresztelő szülőpár volt a parajdi lelkészházaspár is, akikhez szintén baráti érzelmek fűznek. Kántor Csaba és felesége, Lia sokszor megfordult a bucsini kisházban, sok közös programra, nagy túrákra került sor velük. Lia háziorvos Parajdon. Az ő barátságára különösen nagy szükség volt, hisz a sok unoka, meg a látogató barátok, unokatestvérek közül valaki mindig megbetegedett, vagy balesetet szenvedett, akiknek mindig ő nyújtott elsősegélyt. A parajdi baráti kör egyre inkább bővült, Pál Guszti, a vadőr, Gyéres Árpi, a vadászmester sok-sok erdei élményben részesített bennünket, barátainkat, vendégeinket.

Ősz a bucsini havason
Ősz a bucsini havason

Már a Tél a havason fotóalbumba is bekerült néhány, Pali által költött vers. Bizony, ilyesmivel is foglalkozott, Terpál Péter néven írta alá a költeményeket. Amikor a Közép- és Felcsík megjelent, készíttettünk egy díszdobozt, melyben három könyvet helyezteünk el: a Tél a havason-t, az Alcsík és Kászon-t, valamint a Közép- és Felcsík címűt. A Díszdobozra ráírattuk: „Készült a Magyar Honfoglalás 1100. évében, 896 – 1996”. Praznovszky Mihály közvetítésével a Veszprém Városi Önkormányzat 100 díszdobozt megvásárolt reprezentációs célokra, a hátoldalán a város címerével, a mi nagy örömünkre. A veszprémi ünnepségeken sok vendég megfordult, akik a háromkötetes Díszdobozzal térhettek haza. A mottót Terpál Péter írta:

„Mint elhagyott nyáj,

mely ezer s száz évig jár

csillogó ösvényen

kiútra vár”

A folytatásban a Gyimes völgyébe látogatunk

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .