Visszatekintő – Erdélyalbum – a Gyimes-völgyi “Patakország” (2.)

Az erdélyi végek kicsiny szelete: a Gyimes-völgy települései

Folytatjuk az előző rész Gyimes-völgyi barangolását.

A pünkösdi élményeken túl a három gyimesi település sok-sok szépséggel, élménnyel szolgált. Először Felsőlok patakutcáit jártuk végig, mondhatom álmélkodó szemmel. Berszán Lajos pap bácsi ide álmodta a Sziklára Épített Házat, amely immár a gyimesiek büszkesége: épületszárnyai nyitottak, tornya nem hivalkodóan magas, ablakai az ég felé nyújtott, széttárt karok gyanánt, mint fenyő ágai várják Isten áldását. Megtudtuk, hogy 1993 pünkösdjén került sor az alapkő letételére: Bálint Lajos érsek cserkészavató szentmisében kérte Istentől a növekedés kegyelmét az épület alapkövére és az ifjúság új közösségére. 1994 őszétől – Berszán Lajos iskolaalapító esperes-plébános fáradhatatlan közbenjárására – megindulhatott a tanítás a négy évfolyamos, katolikus Árpádházi Szent Erzsébet Líceumban. November 19-én, Szent Erzsébet napján az iskola keresztelőjének ünnepe jött el, megható, felemelő szertartás közepette. A következő évtől kezdve a szükségtantermeket fokozatosan felváltották a Sziklára Épített Ház szárnyai. A legújabb kis „kápolna” a gimnázium aulájában nyújt segítséget az itt tanuló ifjúságnak hite megerősítésében. A teljes átadásra 2000 pünkösdjén került sor a millenniumi ballagással egy időben, ahol fény derült arra, hogy a középiskola a gyimesiek mellett a moldvai csángó fiatalok számára is vonzó. Férjemmel meghívást kaptunk a „pap bácsitól” az eseményre, s a szállást is ebben a szép épületben foglalhattuk el. A debreceniek közreműködésével, széles nemzeti színű szalaggal feldíszített Sziklára Épített Ház azzá vált, amivé a csángó-magyar lelki közösség álmodta: a Szent István, Szent László, Szent Erzsébet által megjelölt úton haladva őrzi a keresztény magyar értékeket. Mellette új iskola alapköve bújik meg, a szakiskoláé, hogy a gyimesi fiatalok itt, helyben tanulhassanak szakmát, itthon, a szülőföldön szerezhessenek tudást, szakismeretet, mellyel elősegíthetik a hazai, erdélyi ipar fellendülését. Az alapkő szentelésére 2001 pünkösd vasárnapján került sor, a negyedik iskolaalapító osztály ballagásával, „kicsengetésével” egyidejűleg. Természetesen ezen az eseményen is jelen voltunk. Főtisztelendő Bálint Lajos érsek végezte az alapkőszentelést, aki a gimnáziumnak a „keresztapa” szerepét is betöltötte.

Elsőáldozók Berszán Lajos "papbácsival"
Elsőáldozók Berszán Lajos „papbácsival”

Közben Középlokra is el-ellátogattunk, maradandó élményeket gyűjthettünk össze. Rendkívül felemelő volt a 2000. év június 17. napja, amikor nagy ünnepre gyűlt össze Gyimesközéplok apraja-nagyja. Kettős ünnepet ültek: az iskolaépítésének 100. évfordulójára emlékeztek, valamint a 10 évvel azelőtti névadóünnepség és a nemes lelkű építtető emléke előtt tisztelegtek. Kinyitott esernyők alatt áhítattal vettek részt azon az ünnepségen, mely a százéves márványtábla alatt elhelyezett, gróf Mailáth Gusztáv Károlyról készített domborművet leleplezte.

Hosszabb tartózkodásra rendezkedtünk be Középlokon, élvezve Szilveszter Imre plébános vendégszeretetét. Kedves házvezetőnője, Éva igazi vendégszeretettel vett körbe minket. Úgy érezhettük magunkat náluk, mintha otthon lennénk. Többször kísértük el a „pap bácsit” szolgálattevő útjaira, egyik kedves élményünk a házszentelés volt. A hívek nagy szeretettel, tisztelettel fogadták plébánosuk látogatását; az újévi házszentelés talán a legszebb alkalom „Isten szolgája” s a falubeliek családi otthonaikban való találkozásának. Ilyenkor mindenki kint áll a kapuban, izgatottan lesik-várják, mikor érkeznek hozzájuk a házszentelők. A kis csengettyűs ministránsok egy kicsit korábban jelzik a menet közeledtét, s ilyenkor a család bevonul a házba. Megérkezik a „pap bácsi” és kísérete, s megkezdődik a szertartás: együtt imádkoznak, majd a karácsonyfa szentelésére kerül sor. Ezután a szoba minden sarka felé suhint a szenteltvízből a lelki pásztor, s áldást kér a házra, s annak lakóira. Közben felkerül az ajtófélfára a kereszt, mellé az évszám, majd a napkeleti bölcsek nevét jelző G. M. B. Néhány barátságos szó után kifelé indul a házszentelő csoport. A csengettyűsök már a következő család otthona előtt jelzik a házszentelés kezdetét.

A Tatros völgye - távolban a Csalhó
A Tatros völgye – távolban a Csalhó

Szép hagyománya van a településrészen a betlehemes játékoknak. Volt szerencsénk bepillantani karácsony előtti lázas készülődésükbe, minket is elragadtak az izgalmas feladatok. Először jelmezeket készítettek, vagy az előző évit újították fel. Már kézben voltak a pásztorbotok is, s a katonák vezetésével megindulhatott a menet. Minden házba bekopogtak a hagyományőrző fiatalok, s feltették a kérdést: „Szabad-e béjönni, ide, Betlehembe?”  S ki ne mondaná, hogy: „Szabad!” S máris kezdődik a játék, évről évre úgy játsszák, olyan izgalommal, mintha első fellépésük lenne. S a háziak is azonos kíváncsisággal nézik-hallgatják, mintha soha még nem lett volna részük a lelkeket megérintő játékban. Talán a legmeghatóbb jelenet, az áldott állapotú Mária és hitvesének, Józsefnek a szálláskeresése és elutasítása. Ez minden évben könnyet csal a hallgatóság szemébe. A vidám fiatalok pásztorjátékának kedélye átragad a nézőkre, s a családi otthon megtelik jókedvvel. De hirtelen elnémul mindenki: megszületett a Kisjézus. És vége-hossza nincs a sok köszöntőnek, mindenki a jászol-bölcső elé járul a jókívánságok sokaságával. Majd jönnek a napkeleti bölcsek, először Gáspár, majd Menyhért, aztán Boldizsár. Megkondulnak a harangok, szól a csengettyű, csilingel a csengő, s a furulya dallamára együtt énekel a betlehemezőkkel a vendéglátó család apraja-nagyja. Befejezésképpen a háziak megajándékozták a betlehemeseket, akik megköszönték a szíves vendéglátást, és indultak tovább, szépen összerendeződve, s már kopogtattak is a szomszéd ajtaján: „Szabad-é béjönni, ide, Betlehembe?” Csodaszép élmény volt ez számunkra, mondhatom! Pataki Kati és Péter (Pali unokaöccse és felesége) is velünk volt ezen a gyűjtőúton, egyik ámulatból estek a másikba! A gyimesi fiataloknak erősen tetszett, hogy Péter digitális fényképezőgépén azonnal láthatták az elkészült képeket. Szabályosan megrohamozták, mindenki látni akarta az új masinát s a róluk készült fotókat.

Közben Szilveszter Imre, templomépítő plébános nagy fába vágta a fejszéjét, a Hidegség nevű településrészen – mely a patakról kapta nevét – építkezésbe kezdett. Szentmiséken kérte Isten segítségét, hogy mielőbb elkészüljön szép új templomuk.

Eljött a nagy nap, 2000. augusztus 27. A szentelés csodálatos pillanatai feledhetetlenül belevésődtek a jelen lévők szívébe, lelkébe. Akik először léptek be e szent helyre, áhítattal pillantottak a szentély falán lévő hatalmas festményre, melyen Szent István, a magyarok királya ajánlja országát Máriának. Zsúfolásig megtelt a belső tér és az épületet körülvevő templomudvar is. A Szent István tiszteletére végzett templomszentelő szentmisét Tamás József, csíkszeredai püspök celebrálta, akit a zuhogó esőben hintóval hoztak a templom előtti térig. Bizony nem törődtek a kint rekedtek az esővel, a cuppogó sárral, kinyitott esernyők alatt hallgatták az Igét kihangosított hangszórók segítségével. A szertartás befejeztével könnyező szemmel, megtisztult lélekkel csendült fel a hálaének. Mi azóta is többször ellátogattunk ide, hogy találkozzunk Szilveszter atyával, aki a középloki plébániáról a Hidegség új plébániájára tette át a székhelyét. Ilyenkor mindig felelevenítjük gyűjtőmunkánk régi-régi élményeit. Sajnos a kedves házvezetőnővel – aki közben eltávozott az élők sorából – már nem találkozhattunk.

Az 1000 éves határ: a Rákóczi vár a Tatros felett

Az 1000 éves határ: a Rákóczi vár a Tatros felett

A Gyimes-völgy folyója, a Tatros, a Gyimesközéplok végét jelző táblánál átlép Hargita megyéből Bákó megyébe. A folyón átívelő hídon túli település erőszakos elszakítása nem jelenti a völgy megosztottságát, hisz füzérszerűen követi az előző két falut, s családilag és lelkileg is erősen kötődnek egymáshoz.

A Gyimesek völgyének harmadik települése, az 1952-ben Bákó megyéhez csatolt völgyi sorfalu, Gyimesbükk is az előző kettőhöz hasonló érzésekkel töltött el bennünket.

Különösen a történelmi határ vonaláig terjedő falurész történelme, a tulajdonképpeni Gyimes, a vasúti pályaudvar, az egykori határállomás, valamint a volt vámhivatal környékét felölelő terület tanulmányozása volt meglepően érdekes. Gyimesbükk iskoláiban 1963-ban egyik napról a másikra megszüntették a magyar nyelvű oktatást. Ma már van lehetőség magyar nyelven való tanulásra, de a szülők jó része úgy látja, hogy nem érdemes. Megvan a hatalom eszköze arra, hogy mindenki úgy válasszon iskolát, ahogy a „jól felfogott érdeke” megkívánja.

"csíkgyimesi" vonatra várva -háttérben a felújított bakterház
Kilátás a Kontumáci-kápolnából, a „csíkgyimesi” vonatra várva – háttérben a felújított bakterház

Amikor a Gyimesek vidékének 2. kiadásán dolgoztunk újabb csodákat fedeztünk fel. Az ezeréves határ, a Gyimesi-szoros és a Rákóczi-vár romjainak közelében,  kéthektáros területen találtuk a Deáky Panziót. Deáky András főleg turizmussal foglalkozik, de ő az, aki zarándokhellyé változtatta Gyimesbükköt, mindent megtett a közösségi és a határon átnyúló összefogás érdekében. Nem csupán pünkösd alkalmával, hanem szinte mindennap százával érkeznek ide a turisták, feltöltődni. Deáky András mindent megmutat: rendhagyó történelem órát tart, s elszégyelljük magunkat, hogy mennyi mindent nem tudtunk eddig. Szinte isszuk a szavait Istenről, hazáról, hazafiságról, nemzetről, szülőföldről, családról, becsületről, összetartozásról, a Rákóczi-várról, ahol a Tatros vize elhagyja Erdélyt és átlép Moldvába, a felújított Kontumáci-kápolnáról, a bakterház felújításáról: a vasúttörténeti kiállításról. Deáky András az építő ember, a gyimesi csángók világi apostola, mindnyájunk tanítómestere. Köszönet érte.

Folytatjuk…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .