Címke: Hajdó István

Márton Áron emlékezete – “…küldnek fiút egy szelídet…” (6.)

Csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk!- Hajdó István a csíksomlyói búcsúban, 2005-ben

Márton Áron emlékezete – Csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk! – Hajdó István

Hajdó Istvánnal, az egykori gyergyószentmiklósi főesperessel, Székelylengyelfalva néhai plébánosával igaz barátság fűzött össze bennünket. Tőle tudtunk meg legtöbbet Márton Áronról, Ő volt az, aki a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékezett az Emberkatedrálisra. Az elhivatottságot, mely szívében, lelkében élt, Márton Árontól örökölte. A hit, a tettvágy, a nemzettársak szeretete, mind-mind Márton Áron hatására uralta lelkét. Imáiban mindig jelen volt a legendás püspök óriási géniusza, cselekedeteit is Ő irányította. Többször is vallott erről.
Tovább >>

Irodalmi fotóalbumok – Tamási Áron (1.)

Tamási Áron

Törzsében székely volt – Tamási Áron (1.)

Tamási Áron csodálatos világát kutattuk szorgalmasan, immár ismételten, hisz a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke című honismereti fotóalbumban is alaposan körbejártunk itt. Úgy éreztük, irodalmi fotóalbumban is meg kell örökítenünk munkásságát, azt a csodálatos helyet, ahol megszületett, ahol felnőtt, ahol megkapta a hamuba sült pogácsát, mielőtt elindult az Élet felé vezető nagy útra.
Tovább >>

Irodalmi fotóalbumok – Orbán Balázs (4.)

Orbán Balázs-gyűjtemény, Szejkefürdő, Borvízmúzeum

Orbán Balázs, a legnagyobb székely (4.)

Hajdó István, tb. főesperes, székelylengyelfalvi plébános (általunk nagyra becsült és szeretett „Pista papbácsink”) az alábbi Ajánlást írta az irodalmi fotóalbumhoz, Székelylengyelfalván, 2008. szeptember 16-án:
Tovább >>

Visszatekintő – Erdélyalbum – a folytatás…

A Csalhó, Gyergyó határában

Az erdélyi végek kicsiny szelete: Gyergyó

„… Mindig édes izgalommal lestem a felénk tévedőt. Megpróbáltam szóra bírni, mert aggódtam: csak a szülőföldem iránt érzett leírhatatlan szerelem az oka annak, hogy úgy látom-érzem a Gyergyói-medencét (a Grécestől Gyilkos-tóig, a Gyergyóremetére ügyelő Kereszthegytől Borszékig, a csomafalvi – napot is sétáltató – Délhegytől Magas-Bükkig), amit csak érezni lehet, de hűen kifejezni nem. (…)”
Tovább >>